Egészen érdekeset álmodtam. Valami házibuli-szerűségben voltam egy számomra ismeretlen házban. Először mintha ott lettek volna az évfolyamtársaim, de aztán ez a társaság leredukálódott néhány barátnőmre. Még mikor a fiúk is ott voltak, egyik srác azt kérdezte a másiktól, hogy most ezek tényleg a Freshfabrik? Végülis igen, ők voltak, jöttek zenélni. Aztán rájöttem, hogy nem is ők, hanem a Balázs-időszakbeli számok zenei alapjaival a stáb, és Balázs érkezett meg. Azt figyeltem meg, hogy hatalmas világosbarna szemei voltak, sűrű fésűs szempillákkal. Énekelt, úgy, ahogy szokott, talán még jobban is. A számot is felismertem, bár most már nem tudnám megmondani melyik, de a DHILW albumon van. Hamar abbahagyta az éneklést, aztán mintha fáradt lenne, vagy szédülne, lassan a földre dőlt, de közben a Krisztába kapaszkodott, és le akarta smárolni. Ő természetesen erőszakosan eltolta magától, hogy mit képzel. Balázs nagyon nagyra lehetett magával, hogy mekkora sztár. Talán kicsit be volt piálva. Lehet, hogy azért, mert kirakták a Fabrikból. Szóval már nem is akkora sztár. Aztán a Zsizsire mászott rá, vele is smárolni akart, azt hiszem sikerült is neki. Kicsit irigykedtem azért. Végülis a földön kötött ki, egy szétdobált ágyneműkkel borított ágy mellett, ahol a földre is jutott pár pléd. Odatelepedtem mellé, és magunkra húztam egy pokrócot, hogy ne lássanak, és behajtottam rajta a saját smaci-részemet. Nem volt túl kellemes, mert éles volt az egyik foga, nekem meg olyan érzés volt a nyelvemen, mintha valamikor leégettem volna forró teával. Szóval feledhető volt, de azért ott töltöttem elég sok időt a pokróc alatt. Tipikus házibuli/szórakozóhely-pasi volt, mivel kora reggel elhajtottak a stábbal együtt kocsival, a kijáratnál azért még egy utolsó helló belefért.