Eleve fura volt, hogy a nemhivatalos facebook eventet csak 11-en igazoltuk vissza, így nem lepődtem meg annyira, mikor a Wigwamba 8 előtt megérkezve egy ürességtől kongó küzdőteret láttam a színpad előtt. Az közepesen szerény embermennyiség, aki már szorgalmasan ott volt az ingyenes belépéses intervallumon belül, a padoknál ücsörgött, szeszt fogyasztott, stb. Szegény nemtudommilyen banda, egy srác állt előttük, mikor elkezdték a bulijukat, de szerintem ő is csak azért, hogy fotózgasson, meg tutiszázra meg legyen neki az első sor közép, mivel hogy Rotting Christ rajongónak nézett ki a pólója alapján. Aztán mikor játszottak már pár számot, odaszállingózott a tömeg, de nagyon sovány volt a zenekar fogadtatása. Szerintem kb én tapsoltam a leglelkesebben. A zenéjük annyira nem tetszett, bár nem hörgött rosszul a srác. Nem sikerült megjegyeznem a nevüket, de asszem ők voltak a harmadik fellépő. Még azt sem árulták el, milyen országból jönnek. A következő zenekarra úgy gondoltam, talán a padoknál ülve hallgatom, mert nagyon durva volt a hangerő. De beálláskor hallottam, milyen állatul szól a szinti, így hát mégis közelebb álltam. Elöl-középen nem volt jó, szaggatta a fülem a mindenféle frekvencia, megpróbáltam hát a szélen. Na ott tűnt fel, hogy van még egy extra hangfal, amit csak azért nem láttam, mert fekete, és a reflektorok hatótávolságán kívül esik. Próbáltam kiesni a hangsugárzás útjából, a szintis elé álltam be, közvetlenül a színpad elé, a hangfal alá. A backline még így is elég hangos volt, de nem olyan éles. Ők voltak az Omnium Gatherium, Finnországból, és kellemes zúzdát hoztak. A mellettem headbangelő srác egy az egyben úgy nézett ki, mint az exem, néztem is nagyokat, hogy hogyan lehet az, hogy ő itt rázza a haját, meg hörög, meg csápol, hisz ő egy elég hidegvérű ember, ilyeneket nem tapasztaltam tőle soha. De aztán jobban megnézve, piszébb volt az orra, meg pár centivel alacsonyabb is, és mikor rám nézett szemből, látszott, hogy tényleg nem ő az. Biztos örült, hogy ennyire bambulom meg gúvasztom rá a szemem... Később ő, meg a mellette álló másik nagyon fanatikus RC-s srác, odahívtak, hogy zúzzak velük összekapaszkodva. Néztem hátra, hogy vajon kinek mutogatnak, de csak én álltam ott. Na jólvan, buliztam velük, az utolsó egy-két szám erejéig, aztán se szó, se beszéd, már nem kellettem nekik XD Később nem is nagyon láttam őket.
Jól sejtettem, hogy van esélyem az első sorra. Először álltak előttem ilyen lányok, de kiszorultak, én meg beljebb szorultam. Andreas, a basszer elé álltam, hisz Sakis előtt a helyek már beteltek, és amúgy is, szakmailag fontos, hogy lássam, mások hogyan csinálják :) A másik gitáros meg amúgy sem tetszik. Elég jó rálátásom volt azért Sakis-ra, meg oda is jött csomószor elém, zúzni, meg grimaszolni. Themis is benne volt a látóteremben szerencsére, ami a Wigwamban ritkaság... Nekem az ő zenei teljesítménye tetszett a legjobban. A lemezeiket hallgatva is meggyőződtem, hogy a dobolás itt a legkiemelkedőbb, és most élőben is nagyon élveztem. Pedig én annyira gyökér vagyok a doboláshoz, nem veszem észre ha egy dobos szar. Talán mostanában már kiéleződött erre a fülem, és a fülmonitoros taktjel megoldás ellenére is úgy hallottam, néha belesiet, vagy belelassít, de összességében nagyon tetszik a stílusa. Főleg az, hogy ennyire nagy figyelmet szentel a tamoknak, egyedi módon. Ettől lesz olyan barbarisztikus és törzsi dobolás jellegű, szabadon csapong a dobtestek között, fittyet hányva a szabályokra.
Sakis elképesztően kicsi ember, most láttam igazán, pedig a nyakig érő színpadról nehéz megállapítani :) Hát igen, már ehhez is hozzászokott a szemem, engem nem csap be a színpad nagyítóképessége :D És a lelkem még platformos bakancsot is hord. Cuki! Andreas sem egy nagy darab, Themist nem tudtam jól megnézni, mert nem jött elő a dobok mögül.
Ahogyan sejtettem, megint belecsapnak a lecsóba az Aealo albummal, úgy, mint legutóbb Finntroll előtt. Nem szaroztak tényleg, nyitásnak az Aealo c. szám (melynek megszólalásánál kicsit eufórikus mindjártsírok örömöt éreztem), aztán Eon Aenaos, mint a lemezen. Utána egy Athanati Este... Istenem... A kedvenc számom. Játszottak még innen-onnan dalokat, pl Phobos' Synagogue, In Domine Sathana, stb. Még kaptunk az Aealo-ról bőven jóféleségeket: Dub-Sag-Ta-Ke, Fire Death and Fear, és a koncert végén egy Noctis Era. Ahh... Micsoda sodró és áradó zene! Decemberben is nagyon ütött, pedig akkor alig ismertem a számaikat, ezt mégis vágtam, mert annyira jellegzetes a riffje ezzel a triolás lüktetéssel.
A közönség antihangulata nagyon bosszantott... Itt vannak ezek a görög istenek, tolják a metalt, és nem buliznak rá az emberek? Tapsolnak, de csak kettőt-hármat, kiabálnak, de csak úgy lájtosan, és akkor szevasz? A kemény mag állt kb 10 főből, akik csápoltak, még 20 aki rázta a sérót, a többi meg csak úgy állt. Egy tisztességes moshpit sem alakult ki, de még csak nem is pogóztak az emberek. Hogy lehet, hogy a Rotting Christ ennyire népszerűtlen? Az egyszerű zenéjük miatt? Vagy azért, mert Sakis hirdet egyfajta igét, ami az egyház ellen szól? Vagy csak simán nem volt meghirdetve a koncert rendesen, és az ingyenbuli kedvéért jött embereket nem tudja felhergelni eléggé egy számukra ismeretlen zenekar? A kemény mag védelméért szólva, azért rendesen visszatapsoltuk őket. A ráadásra Sakis ledobta a szokásos ΕΑΛΩ feliratú pólóját, és egy görög harci sisakkal a fején jött vissza. XD Kiabált még egy pár mondatot, csak úgy a levegőbe, mikrofon nélkül, aztán kapta a gitárját, és még eltoltak egy számot. Sisak továbbra is a fején :) Csomószor mondta a koncert közben, hogy "Köszönöm", meg hogy "Magyar". :) Ő nekem egy tök pozitív ember, de már decemberben is az volt. Értékelte, hogy értékeljük őket: ahányszor kántálta a közönség a nevüket, mindig megütögette a mellkasát a szívénél.
Sajnos ahol én álltam, oda nem terjedt elég jól Sakis énekhangja, meg a sampler bejátszások. Pedig nagyon imádom a népies néniéneket, ami az új albumon gyakran felbukkan. Különleges, egzotikus, folkos ízt ad a brutális deathmetaljuknak. Ha ezt a vonalat követik továbbra is a lemezeiken, én híve maradok a zenekarnak... Nagyon állat. Ezzel a tam-központú dobolással, meg az alkalmankénti kecskeduda-jellegű betétekkel, engem teljesen meggyőztek.
Ez a langyos hangulat végig rombolta a hangulatomat, ez a közönség volt eddig a legellenszenvesebb számomra, a death-black-folk koncertlátogatásos korszakomban. Még az exemmel is találkoztam, aki szintén csak felbosszantott, mert sokkal hülyébb lett, mióta legutóbb beszéltünk. (Az még akkor volt, mikor jártunk XD) Rajta kívül nem találtam ismerősöket, csak nemköszönő-viszonyban lévő fesztiválos arcokat.
Sajnos megint nem tudtam zenészekkel beszélgetni, azonban sikerült pacsiznom Andreas Lagios-szal :) Sőt, rendesen kezet fogtunk, nem csak úgy futólag, mint ahogy a színpadról lenyúlva szokták. Rendes, haveri, határozott kezezés volt, és vigyorgott is :) Szerelmes vagyok.
Na jó, egyébként a sorrend így van: Themis a legjobb pasi, aztán Andreas, aztán Sakis, és Giorgos.
