Az a helyzet, hogy valamiért ez az ember úgy férkőzött be az álmaimba, hogy ő a fő villain, akitől rettegek. És nem olyan Hannibálosan, sokkal rosszabbul fenyeget. Egyszerűen halálosan félek tőle.- az álmaimban. Ez már legalább az ötödik visszatérő álmom vele kapcsolatban. Többnyire a házában vagyok és el kell kerülnöm onnan mindenáron, a lehető legmesszebbre, a leggyorsabban, ne is tudjon utánam jönni. Egy pszichopata, aki ki tudja, milyen dolgot fog művelni, ha elérkezik az idő, vagy elkap. A tőle való félelem éles, metsző, mint a világ legélesebbre fent pengéje. Ilyen érzésem van. És nem az őt megformáló filmes karakterei paráztatnak be, hanem maga Mads Mikkelsen.

Dán létére volt, hogy a Norvégiában levő házából kellett menekülnöm, hó fedte a parkokat a környéken. Mindig volt egy autó, amivel én kellett, hogy meneküljek, vagy amivel ő jött haza és nagyon kussban kellett lenni.

A maira alig emlékszem, mert az éjjel közepén lehetett, és a brutál ijedségtől bekövetkezett extrém szívdobogás felébresztett, direkt figyeltem is, hogy dübörög a mellkasomban és a nyakamban. Aztán álmodtam még egy jót, azt is posztolom ezután.

Szóval Mads-tól halálosan rettegünk. Ma többünket is ki kellett menekítenem a házából, mielőtt megjön, vagy mielőtt befejezi a színlelést és ránk támad (?)

Igazából sosem tudom, hogy mit tenne velünk, de annyira borzasztóan tartok tőle, hogy nem is akarom megtudni, és lehet, hogy fel sem fogom ezért, milyen opciók vannak. Talán Adél húgomat kellett most meggyőznöm, hogy tartson velem és lépjünk le kurvagyorsan, vagy valaki más, kiszolgáltatott, mit sem sejtő helyzetben levő szerettemet.

Egy figyelmetlen pillanatában kell kereket oldani. Addig tettetjük, hogy tökéletes család vagyunk vagy idilli meghívott barátok, mosolygunk, úgy teszünk, ahogy kéri, követjük a szokásokat. Több személy is van/volt a házban, nem világos, hogy milyen szerepet töltenek be, kinek a pártját fogják, semleges töltelékek többnyire.

A mai esetben is kocsival történt a menekülés, de nem sikerült teljes észrevétlenségben kivitelezni a szökést, így ő és a csatlósai utánunk eredtek, de valahogyan sikerült egy jó előnyre szert tennünk. Talán rájuk basztam úgy egy ajtót, hogy az aztán nem nyílt ki? Rázártam? Nem tudom. De Adéllal jó pár hossznyi előnnyel tudtunk a kocsiba ugrani és aztán kihajtani az emelkedős, murvás kocsifelhajtón, ami a házához vezetett. Ha később utánunk is tudtak eredni, már nem derült ki, mi lett a végkimenetel, utolértek vagy sem, mert akkor ébredtem fel a kb 130-as pulzusomra.

Később még volt valami autós álmom, de lehet, hogy keveredett a baglyossal.