Tegnap azt álmodtam, hogy a gyenge kis ütéseimmel egy ellenségemet végülis sikerül földre teríteni, és ott még ránehezedve, rátérdelve a mellkasára, öklömmel lassan de biztosan horpadtra vertem a koponyáját.

Ma reggel egy olyan álomból ébresztett a reggeli vekker, amiben véresen meggyilkoltam valakit, de kicsit mintha véletlen lett volna. A bizonyítékot, ami a holttest volt, és úgy nézett ki, mint egy véres gerincdarab (félbevágott, mint a disznóvágáson), magammal cipeltem, hogy olyan helyre rejtsem, ahol nem találják meg. Egy nagyon érdekes Budapesten jártam, minden utopisztikusan szép volt, kicsit Neverhood-os, organikus épületek voltak, de ultramodern minden. Volt egy főtér, olyasmi, mint a Móricz Zsigmond körtér, csak valami "réz" nevű volt, talán Rézgálic tér, vagy nemtom, ez azért kicsit hülyén hangzik, ennél szebb volt. Oda kellett eljutnom, mert ott voltak tavak, vizek, unokatesóm azt mondta, vízbe dobjam, ja igen, mert összefutottam vele, látta, hogy nagyon menekülök a véres cafattal. Próbáltam a járókelők elől úgy rejteni, hogy a véres fele ne látszódjon. A városnak olyan szűk folyosói voltak, hogy a széles vállaim néha épphogy csak átfértek egy sikátoron, aminek a falai barackos-bézses barnára voltak meszelve, lekerekítettek voltak, és kacskaringóztak, ahogy követték az organikus épületek vonalát. Érdekes módon gyorsabban tudtam futni, mint általában álmomban. Amúgy korábban külvárosi vidéken futottam, ott rendes kertesházak voltak, onnan jutottam idáig be a városközpontba. A véres gerincet összetekertem, mint egy övet, úgy is nézett ki addigra már, csak ugyebár véres volt. A Rézgálic téren nem találtam vizet, így nagyon kellett koncentrálnom, merre is fussak, de tudtam, hogy biztos találok valamit a közelben. Aztán végülis egy iskolaépületbe futottam, ahol egy fiútól nagyon gyanakvó pillantásokat kaptam, de ott voltak a tesóim, és ők segítettek, hogy gyorsan és feltűnés nélkül továbbindulhassak és bevégezzem a tervem.