Egy vegyes társasággal (család + random emberek) egy nagy, sötét családi házban hédereztünk, házibulinak tűnt, de nem ismertem minden embert. Egy volt osztálytársammal, Dorinával a sütőnél tevékenykedtünk, ami a nagymamám konyhájára emlékeztető helyen az asztalra volt föltéve. Először egy pogácsát melegítettünk meg valakinek, mint ahogyan régen tettem ezt a mccaféban. Maxra tekertem a hőt a sütőn, erre a pogácsa hátulja felizzott, éreztem is a melegét. Aztán gyorsan levettem a legkisebb fokozatra, hogy nehogy elégjen szenesre. Aztán valahogy magától visszament a hő maxra, gyorsan ki is akartuk kapni a pogácsát, de annyira lenyűgözően és kísértetiesen kezdett el izzani a beltartalom... Ami hirtelen egy pizza- vagy kenyértésztából készült baromi nagy krokodillá vált. A szája izzott, mint egy tűzokádó sárkánynak a lehelet előtt. Valószínűleg túl kevés ideig és túl nagy lángon sütöttük, mert a szélei megfeketedtek, a héja középen ehetőnek tűnt, de tuti, hogy a belseje nyers maradt, erről a kivételnél akartunk meggyőződni. Max a belét újra betettem volna kicsit sülni. A kivételt a Dorina intézte, ami rosszul érintett, mert a leány egy olyan jénaiba emelte ki, amiben még ujjnyi vastagon állt a maradék krémleves. Míg én lapos, krokodil alá nyúlásra alkalmas sütikiszedő lapátot kerestem - csak görbéket találtam -, addig a Dorina kiszedte valahogy a krokodilt - két darabban... -.- Egymás mellé baszta a testét meg a farkát, úgy, hogy szétázott a leveses jénaiban. Lehet, hogy hirtelen elkezdtem kimenteni tányérokra, nem tudom, mi volt a következő lépés. Mindenesetre kezdtem nagyon ideges lenni.
A sztori egy másik helyszínen folytatódott, egy kisbusszal haladtunk. Nagyon érdekes épületkomplexumhoz érkeztünk. Egy városszéli környezetben egy nagy raktárterülethez hasonlított, de a belső részében működött egy iskola is, bentlakásos, árva meg hátrányos helyzetű gyerekeknek. Egy nagyon magas, cölöpházra emlékeztető, több emeletes váztákolmány sokadik emeletén dekkoltunk, egy-két családtagommal, egy ismerős férfival, meg egy négy-öt éves fekete hajú kislánnyal. Párnák, pokrócok is voltak, direkt ilyen árnyékos elfekvő rész. A férfi valami rohadt irritáló módon olvasott fel a kislánynak, valami ősi hun nyelvről magyarra fordított propagandaszöveget versike formában, próbálta belesulykolni a hősi múltat a gyerekbe. Ezen a tényen túllendülve bámészkodásunk közben megláttunk egy hatalmas nagy, szabadtéri cirkuszi lelátó méretű zöldségpiacot. Akkorák voltak a ládák, mint két raklap. A közepén egy ismerős fazon állt eladóként. Nyilván csak az álomban volt ismerős. A Mama valami szentendrei barátja lehetett, aki mindig is zöldséges volt. Le is mentünk hozzá haverkodni, no meg a sok szép zöldséget megszemlélni, esetleg venni belőle. A fazonnal nem tudom, mit kommunikáltunk, de a csapatom elkezdett az eredeti tervre rátérni, vagyis az egyik romos raktárépületben keresgélni, később bontani azt. Velük tartottam, de nagyon hamar felbasztam magam, mert olyan módon szedték ki az oszlopokat, basztatták a gerendákat, hogy bármelyik pillanatban szörnyet halhattunk volna. Néztem is, hogy itt a fejem fölött mindenhol fémhuzalok, fémgerendák, betontömbök takarják el a Napot, tehát nem tudtam úgy állni, hogy ha gáz van, ne essen a fejemre semmi. Elkezdtem üvölteni velük, hogy ezt kurvahamar hagyják abba, mert öngyilkosság. Nem hagyták abba. Már megint kurva ideges voltam. A családom már a kisbuszban volt, de a random néhány csaj és talán egy srác, még ott bontotta a szart. Visszamentem dühöngve a kisbuszhoz, és vártam. Erre jön a hívás, hogy hol vagyunk, mert lángol a raktár. Leírtam nekik, hogy itt egy főútszerűségnél van egy nagy fehér-narancs molinó kifeszítve, HILTI felirattal, erre jöjjenek. Mögötte két hatalmas kristálypohárszobor, ami a borfesztivált jelzi, olyan magasan, hogy biztos látniuk kell több utcáról is. Meg még magasabban két szimmetrikus állatszobor is, muszáj látniuk. Erre látom fél kerülettel arrébb a hatalmas fekete füstöt és a lángokat... A lányok meg épp befordultak a sarkon, és csaknem belém ütköztek, még épp vonalban is voltak. Mehettünk el a kisbusszal, szuper. Ennyi.