Megint katasztrófafilmeset álmodtam. Vagyis inkább olyan paranormálisat. Lejöttem fentről, az emeletről, és a konyhában kinyílt a hideg vizes csap, maximum vízsugárral. Több méterre álltam tőle, így nem lehettem én, vagy véletlenül a könyököm. A kellemetlen, erős susogó hangja nagyon bántotta a fülemet. Ezen eléggé felhúztam magam, sőt, inkább úgy fogalmaznék, beszartam tőle. Elmentem megkeresni az anyukámat, aki eredetileg másik lakásban lakik, de most mégis itt volt. Fent aludt a közös tér kanapéján. Régen is így szokta, amikor még velünk élt. Elkezdtem neki ecsetelni, hogy valószínűleg szellemek lakják a házat, mert sok furát látok.. Pl. a kinyíló hideg vizes csapot. Hitt nekem, de nem nagyon pörgött fel, hogy minél gyorsabban lelépjünk innen. Csak szép komótosan. Felkelt, elkezdett tenni-venni, összeszedni a gyerekeket. Nálunk volt épp a legfiatalabbik unokatesóm is, a lenti fürdőszobában zuhanyzott. A konyhába menet megint valami őrjítően hangos, kellemetlen, susogó hangot hallok. Azt látom, hogy mind a négy helyen okádja a tüzet a gáztűzhely. Óriási lángok voltak, amilyet a normál főzésnél ugyebár nem tapasztaltam... Ez volt a végső cselekmény, ami után bizonyos voltam benne, hogy a szellemek el akarnak minket űzni innen. Hősiesen elzártam a tűzhelyet, de mire megtaláltam a nullás állást a tekerőkön, eltelt jópár hosszú és kínos pillanat. Felgyulladhatott volna az egész konyha. De ettől megkíméltem, és azonnal kiáltozni kezdtem, a zuhanyozó unokatestvérem után. A fürdőszoba ajtajához érve kiderült, hogy őt is megszállta valamiféle őrület, mert ellenállt a hívásomnak, és a zuhanyrózsával locsolta az ajtót, aminek valamiért tűzoltófecskendő-szerű ereje volt. Támaszkodtam az ajtónak, hogy a tombolás bent maradjon, de kinyílt néha kisebb-nagyobb résnyire. Az anyukám ott volt a konyhában, és látta, amikor kikandikál az unokatesóm feje: azt mondta, őt is megszállták, mivel egy félbevágott citromot zabál... Ez volt az őrület egyik velejárója. Az unokatesóm lenyugodott eztán, és mi már tudtunk a ház elhagyására koncentrálni. Úgy véltük, nem vagyunk akkora veszélyben most, így van lehetőségünk összepakolni, ami szükséges lehet a továbbállásunkhoz. folyt köv.
A bejegyzés trackback címe:
https://nefrediel.blog.hu/api/trackback/id/tr336145431
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tutu 2010.02.18. 01:39:40
basszus de utálok félelmeteset álmodni :/ de a legrosszabb az volt amikor fulladoztam. felébredtem és úgy tűnt hogy hason feküdtem, a fejem a párnában, szóval lehet tényleg nem kaptam levegőt...
Virág 2010.02.18. 22:20:45
Vá :/ Egyébként simán lehet, mivel úgy tudom, éjszaka a légzés többször is leáll, hosszú másodpercekre. Régen én is ébredtem fulladozva.. De ez a korszak elmúlt, remélem vissza se jön.