Úristen de beteg. Azt álmodtam, hogy egy nap egyedül maradtam a házunkban, és hogy legyen társaságom, áthívtam E-t, de lehet, hogy ő az egyik húgom volt, mindegy. A lényeg, hogy ketten voltunk lányok, és kicsit féltünk. Mivel valaki adott egy fülest, hogy ezt a házat kirabolni tervezi valaki az éjszaka. Délután volt még, szóval tehettünk néhány óvintézkedést. A rendőrség bevonása persze eszembe sem jutott. A közelünkben lakott N. Andris, ezért átmentünk hozzá. E ötlete volt, hogy próbáljuk meg megkérni, hogy töltse a házamban az éjszakát, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak hogy ne ketten legyünk, ha tényleg ránk törnek a betörők. Érdekes, hogy egy metalzenészt szuperhősnek tartottunk. :) Andriséknál házibuli volt, jól elvolt, és még nem mertük feltenni neki a kérdést. Dekkoltunk nála valamennyit, ültünk egy asztalnál, és vártuk a megfelelő pillanatot. E fogta magát és elment megnézni, mi van már vele, miért nem jön oda hozzánk. Azt a hírt hozta, hogy most kezdtek el joe-zni, ezért valószínűleg el fog húzódni a dolog. Nagyon csalódott voltam, még egy emberről kiderült, hogy többet gondoltam róla, mint ami. Visszabattyogtunk a házamba, és a B tervem szerint cselekedtünk. Az eredetileg is meglévő tetőtérhez a lépcsőház mentén még lett 2-3 emelet illetszve, mindegyik külön egy gyereknek. A Balázs emelete volt a legmagasabban, így az ő szobájába költöztünk éjjelre. A tervem az volt, hogy minden értéket oda fogunk felvinni, hogy a betörő ne találjon sok érdemlegeset. És jó esetben eddig az emeletig nem fog feljönni. Az lett volna jó, ha Andris is itt van, és megvéd minket, ha mégis feljönne. :(
Összeszedtem a számítógépeket a házból, és mind a fenti szobába vittem. Találtam egy plusz laptopot is, nem is tudtam, hogy apukám tart mégegyet... Dvd lejátszót, ilyesmit, amit elbírtam, mind felhalmoztam odafenn. Aztán végülis lehet hogy átjött Andris, de a várakozási/alvási szakaszra már nem emlékszem.

Aztán azt is álmodtam, hogy van egy gyerekem, kenguruban cipeltem, de volt hogy 2 éves forma volt, de előfordult, hogy 5 évesnek is kinézett, ahogy leraktam és rohangált. És a metróállomáson rohangálni kezdett a sínek közt, én meg utána, üvöltözve, hogy jöjjön vissza. Gyakran bukkan fel a metró és a mozgólépcső a rémálmaimban, tök para... Meg a gyerek. Mindig kedvelem az álombéli gyermekemet, de ezzel furán távolságtartó voltam. Lehet, hogy csak 2 éves korától neveltem én. Ezért nem is nagyon volt köztünk érdemleges kommunikáció. Mikor megkérdeztem, mit enne, azt mondta, padlizsánkrémet kér. De jó fej volt, amikor Balatonon voltunk egy vízen úszó nyaralóban, bekente a hátamat naptejjel.