No íme. A negyedik nap végén (heh ez vicces, mindjárt kifejtem miért) rávettem magam hogy írjak valamit az idei Sziget fesztiválról. Azért lol, mert ma nem mentem ki, így a negyedik nap kiesett számomra. Bár mikor most ezt írom, a Rasmus még nem kezdődött el, de hát istenem, most sem fogom látni őket. Talán túlélem :D Pedig azért kíváncsi vagyok, szó se róla. Nulladik nap sajna nem a hazamenősök bulija volt, így hát az első programnap délutánján álltunk be a sorba karszalagokért. Kb. háromnegyed órát tülekedtünk a tömegben (egyszer csaltunk is, épphogy sikerült, az utánunk átbújókat keményen visszataszigálták a biztonsági őrök), mire a bejáratig eljuthattunk, aztán irány be. Elvoltunk valameddig, aztán eljött a Cradle of Filth, Robert Plant, és a Franz Ferdinand ideje. Mindet megnézegettük, csak úgy mértékkel. Cradle még mindig nem jön be, bloá. Franz buli volt, hárman verték a dobokat egyszerre : ) LZ bácsi meg csak annyira volt meg, hogy láttam a búráját, és az jó volt. Összefutottam Kaszkával, Pannival is, de lehet hogy az másnap volt. Ja meg persze Csundiékkal is. Csütörtökön a Ministry-t néztük meg, aztán én Goran Bregovic-ot és a bandáját. Előbbi eléggé tetszett, annak ellenére hogy nem sok hallatszott a zúzáson kívül, de jó kis anarchista black metál, ami egyesek szerint indusztriális, szóval biztos az. Utóbbi pedig valami fergeteges szerb fúvós meg mindenféle banda: olyan bulit csaptak hogy a fülem kettéállt. 2000-nél is több ember tombolt egyszerre, kézfeltartva, meg ugrálva, és ez a kétezer csak a kemény mag. Éljen mindenféle nép zenéje. Utána a kihagyhatatlan Superbutt-ra mentünk, ami ismét olyan jó volt mint tavaly, de most még jobb, mert nem voltam egyedül. Sajna a délelőtti Scary Guyz-t lekéstük, de azért találkoztunk Gergővel, Marcival, Eszterrel, Metál Ica Orsival, Tibivel, meg este Csabival is. Csocsóztunk meg ilyenek. Üresjáratokban ücsörögtünk a karaoke sátorban, volt néhány jó produkció. Ettem sült hagymakarikát is. Meg ilyen tetszés szerint megtömhető hot-dogot is, de a harmadik után már nem volt olyan finom. Ohó! Most hallom az ablakból: Mintha a nagyszínpadot hallanám. Na mindegy, szóval másnap meglestük a Depit és a Fear Factory-t: hát az valami olyan hogy befosok. Kár, hogy ott lettem rosszul, és 1 óra után ki kellett jönnöm. Azóta ám csak rosszabbul lettem, azért is maradtam ma itthon: gyógyulni. Fáj mindenem, a rohadt életbe… A hátam és a fejem a legjobban. Zabálom a gyógyszereket meg vedelem a gyógyteákat, pihenek (tévézek, beszámolót írok), nagyon szeretnék meggyógyulni holnapra, de legalább keddig… Placebo nagyon kéne… Novarock után mindenképpen, hiszen ott lemaradtam az Infra-Red feléről. És messze is álltam. De félek hogy megint gyenge leszek, mint Foo-n… És akkor marad az ötvenedik sor. Prodigyre viszont totál egészséges leszek, egyszerűen muszáj!!!

És nincs itthon net, azért van ez később beszúrva blogba.