Álmomban gyönyörű színeket és formákat láttam. Volt mindenféle előzmény, tengerpart, házibuli, aztán séta. Nagyon sokan voltunk, és külön voltam a partneremtől, akivel érkeztem. Egy idő elteltével megtaláltam őt, és ennek annyira örültem, hogy a nyakába ugrottam. Aztán úgy maradtam, megtartott az ölében, és így sétáltunk tovább. Megláttunk a földön sok egyforma, színes tárgyat. Rettegés és döbbenet lett úrrá a jelenlévőkön. Lehajoltunk, hogy megnézzük, mik ezek, engem továbbra is poggyászként cipelt ő. Élénk kék, műanyagnak vagy habkőnek kinéző tengericsiga formák voltak az út földjébe helyezve, egymástól egyenlő távolságra. Felemeltük, forgattuk, nézegettük. Jobban körülnéztünk, élénk narancs és pink pöttyökkel volt teleszórva az egész talaj. Apró csillagok voltak, felfűzhetőek, mint valami cukorkák. "Nézd, milyen szép gyöngyök!" Teljesen el voltam varázsolva a színektől. Utánuk kaptam, próbáltam gyűjteni párat. Úgy éreztem, teljesen infantilis vagyok, mégis normális voltam ebben a helyzetben. A partnerem már nem volt ilyen lelkes, ő tovább kutatta szemével a terepet, és számomra nem látható vérfoltokat talált. Megállapította, hogy az egyik társunk meghalt. Egy lány. Ezek a gyöngyök belőle szóródtak ki, ezek az ő darabjai. Lassan kihullottak a színes műanyagok az ujjaim közül, már nem is kellettek annyira. Továbbcipelt engem ő, és innen már nem is történt semmi.

Előtte történt, hogy buszoztunk, esetleg. Lehet, hogy vonat volt. A partnerem már ott is velem volt, de előkerült még egy játékos. Őt ugyanúgy hívták, csak éppenséggel svéd volt. Szemben ült velem, talán beszélgettünk, talán nem. Egyértelmű volt, hogy le akar feküdni velem, és úgy tűnt, nem érdekli, hogy éppenséggel nem vagyok egyedül. Nem volt tolakodó, nem volt kellemetlen, egyszerűen csak ott volt, és a szándék is megvolt. Túlságosan is beleélhette magát a dologba, mert amikor látta, hogy én egyértelműen kitartok a partnerem mellett, igencsak magába fordult. Már majdnem megsajnáltam. De ezután jöttek a tengerpartos, házibulis, sétálós dolgok. Luca is benne volt az álmomban, meg az ő tengerparti házuk, volt tajtékzó tenger, meg hatalmas, felszínre bukkanó halak, akik megcsípték a sarkamat, vagy megkarcolták, nem tudom. Meg egyéb. Jó színes volt, meg eseménydús, meg ő is benne volt, tökjó.

Pár napja meg a felvételivel álmodtam, az volt, hogy minden tanszak felvételije külön épületben volt, amik kocka alakúak voltak, pirosan derengtek, és hívogató, világító, casino-feelinget utánzó feliratokkal volt meghirdetve a dolog. Olyan ismerőseim is sorbanálltak a felvételiztető bizottság előtt, akik a valóságban nem is vágynak ebbe a suliba, vagy pedig nem is zenészek :P