A mai ébredésközeli álmom hasonlóan jól indult, mint amikor Lillával házibulizunk és ott alszunk nála. Most is flesseltünk valamire, de ketten voltunk, és a mi régi nappalinkban (ami most apukám birodalma), és az utcára néző ablakot kémleltük, a fotelek támlájára, karfájára telepedve. Leginkább csak az esti tájat, fényeket szemléltük, miközben dumáltunk még lefekvés előtt. Az ablakunk hatalmas, egybefüggő üveg volt, nem volt felosztva három részletbe, mint a valóságban, sőt, az egész felülete nagyobb volt, mint a most létező ablakkeret. Függönyök sem voltak, minden bizonnyal be lehetett volna látni, ha használtunk volna fényforrást a szobában, de csak kintről szűrődtek be az utcai fények. Mi természetesen minden járókelőt telibe láttunk. Elment egy fiatalabb fazon is a járdán, de hirtelen megállt az ablak előtt középen, előrántott egy pisztolyt, és az üvegre lőtt. Nem volt páncélüveg, így simán áthatolt rajta a lövedék, viszont az egész egyben maradt, biztonsági üveg lévén. A golyó azonban célzottan repült középre, és abba az irányba. Lilla élettelenül fordult le oldalra a fotel támlájáról. Én ugyanazzal a lendülettel, ahogy a teste földet ért, szintén levetettem magam a padlóra, mert ahogy az ábra mutatta, az illetőnek nem okoz gondot a kinti-benti fényviszonykülönbség. Szinte fel sem fogtam, mi történik, de a testem az ösztönös mozdulatokat végrehajtotta. A lehető legjobban az ülőgarnitúra rejtelmező árnyékába húzódtam, miközben realizáltam, hogy valaki agyonlőtte a barátnőmet... Elsősorban nekem most túl kellett élnem, majd bosszút állnom... Igen, jó a sorrend.
A fazon társai már behatoltak a lakásba, hallottam. Két olyan ordas nyomorék volt, hogy míg fegyver volt a kezükben, nekem sikerült közel kerülnöm hozzájuk és puszta kézzel ártalmatlanítani őket. Egyszerre a kettőt. Elébük kerültem a konyhában, a nyakukra szorítottam egy-egy kezemet, mialatt az övékben ott volt a pisztoly és a puska plusz egy-egy szabad kezük... Könnyű volt erőt kifejteni a gégéjükre, és hüvelykujjal nyomtam egyre beljebb, míg azt láttam, hogy milliméterek választanak el attól, hogy gyilkos legyek. A gyengén ellenálló porcot inkább hagytam félig benyomva, amíg kifordult a szemük fehérje, és eszméletlenül hevertek tovább, ernyedt kezükkel szabad utat adva nekem a lőfegyvereikhez. Sosem használtam még éles pisztolyt, álmomban sem. De volt sejtésem, mit kell csinálni. Kibiztosítottam, de ezt visszavonni nem tudtam... Így el kellett sütnöm egyszer, szerencsére az ajtóba lőttem... A másik zsákmányom egy puska volt, azt későbbre tartogattam. Fogalmam sem volt a tár töltöttségéről. A főgonoszt kerestem, de közben már a saját túlélésemre is ment a játék, hiszen egyedül voltam egy ostrom alatt tartott házban. Az udvar felé haladtam, ami hirtelen egy kisebb birtoknyira szélesedett ki. Itt aztán mehetett a kergetőzés... Nem a saját birtokunk volt már rég, amerre jártam, mindenfelé ennek a bandának a tagjai, családja, és úgy éreztem magam, mint valami beépülő ügynök. Osontam a fegyveremmel, amire nagyon feszülten figyeltem, hogy ha kell, időben ki tudjam biztosítani.
Putri jellegű épületsorokat hagytam el, mire kiértem egy kopárabb tisztásra, ahol a család tagjait láttam egy irányba masírozni. Úgy néztek ki, mint akik temetésre jöttek. Beolvadtam én is a bús tempóban haladók közé, közben próbáltam nem felhívni a figyelmet a kezemben lévő tárgyakra... A pisztolyt valahogyan a ruhám rejtette el, miközben biztosan markoltam, a puska egy kissé áttetsző szemeteszsákban lógott a vállamról, necces volt, mennyire sejlik át, de talán volt két réteg nejlon, ami a formáját kicsit elrejtette. Random kérdezősködés és odavetett small-talk kicsit megrezegtette a lécet, de hála égnek a nagy darab rosszfiúk egy emberként inkább az elhunytra koncentráltak, meg hogy odaérjenek a megemlékezésre és a sírbatételre. Amikor nem volt nagyon társaságom, azzal próbálkoztam, hogy az épp kibiztosítatlan fegyvert valahogy a zsebembe vagy az övembe illesszem, de nem okozott jó érzést, csak nyugtalan lettem tőle és kiszolgáltatott.
Mire odaértem a gödörhöz, el kellett sütnöm még egyszer a fegyverem, nem emlékszem, miért. Viszont ezután meg akartam nézni a tárat. Könnyen kinyílt. Üres volt... Fasza... Jöhet akkor a puska. Egy félreeső helyen meg tudtam nézni a fegyvert, hogy értelmezzem a használatát. Ez egy kibaszott légpuska volt... A töltényeket nyolcasával lehetett beletárazni, abból is foghíjasan volt max. 5 szétszórva benne, szóval simán lehet, hogy tűzharc közben "luftot" lövök... Erre már nem tudom, sor került-e, mert a magas stressz-szint miatt közel voltam az ébredéshez és az események nem túl világosak. Amúgy is meleg van már nagyon a szobámban ilyenkor, pisilni is kell, ki vagyok száradva, reggelre az összes csontom és izmom fáj, nem csak a derekam, és amint kicsit magamhoz térek az álomból a valóságos életembe, összeugrik a gyomrom, mert adulting van, legalábbis egyetemista felelős viselkedés... Legyenmávége (még 1 év)