Hm. Most nézem, tavalyról semmi feljegyzésem sincs a gólyabálról. Pedig az a mienk volt. Ezt most mi szerveztük.
Ilyenkor érzem az évek múlását, és hogy mennyire lennék még egyszer elsős, arany élet volt akkor. És persze könnyebb, mint most. Kár, hogy vegyes érzelmekkel fekszem most le eme esemény után, pedig nem volt rossz, sőt. De egy-két ember viselkedése igen zavart, és ez rányomta a bélyegét az estémre. No meg az afterparty sem úgy alakult, ahogy elképzeltem...
Már kb az egész iskola tudja, kire hajtok, csak még ő maga nem. Komolyan má megmondhatná neki valaki... xD na jó, nem.
Hazafele necces volt az utazásom, főleg, hogy éjszakaival mentem, főleg, hogy nem volt nálam bérlet, és jegyet kellett vásárolnom, és főleg, hogy leszállván a buszról a nyomomba szegődött valami fazon, és végig 3 lépés távolságban követett engem. Legalábbis én így éreztem. Egy kicsit sem mertem lassítani, sőt, már a végén úgy rohantam a magassarkú csizmámban, mint egy eszelős. És tényleg a házunkig követett, csak aztán míg én beálltam a kapuba kulcsolni, ő tovább haladt az utcán. A frász volt rajtam végig... Meg hogy most beléállítja a hátamba a kést, és akkor talán még a bőrkabátomat nem tudja átszúrni, mert olyan jó erős anyag... xD Na jó nem. De ez is megfordult a fejemben egy századmásodpercig. De már itt vagyok, biztonságban, és mindjárt alszom, és ez jó. Kár, hogy a buszon depis zenét hallgattam főleg (jaj olyan szépen tudnak énekelni egyes bácsik), és hideg is van, meg sötét is, meg késő is, meg fáradt is vagyok, és még egy bizonyos illető miatt is kétes hangulatban vagyok. (Nem mintha máskor nem lennék miatta..) Nem mondom, hogy mindent megtettem, mert nem tettem. De még mindig nem szeretek nyomulni..!!
És meg is kaptam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, hogy pont őt szemeltem ki. Hiába, egy reggel így keltem, azóta így maradtam.