Na jó. Már megint agresszívkodtam álmomban. De csakis önvédelemből, vagy mi. Szóval a saját megtámadhatatlan emberi jogaimat védtem.
Eljött az ideje a várva-várt fesztiválomnak. Érdekes módon kínaiak voltak a szervezők, meg az egész személyzet. És a pénznem is kínai volt, euro, és forint, mindet elfogadták. Ketten voltunk, nem tudom ki volt a társam, szerintem valami lány. Megvettem a jegyemet (csak tudnám minek, már megvan) a bejáratnál, jó olcsón, de attól még nem maradt sok költőpénzem. Nem kaptam karszalagot, csak egy blokk igazolta, hogy kifizettem. Kis ellenérzéssel, de elindultunk körbenézni a fesztivál területére partnernőmmel. Este volt, sok bódé volt, főleg kaját kínáltak. Kínaiak. Csomó fajta szendvics volt, némelyikért HUF-ban, másikért Euro-val kellett fizetni. Jól is néztek ki, éhes is voltam. Számolgatom a cash-t, csak nincs valami rendben. A barátnőm már sorbaállt az egyik kínaikajálda előtt, én megkopogtattam a vállát, hogy heló, figyi, ezek napijegyet adtak nekem 3-napos jegy helyett. Nem tudom mit reagált, lehet hogy ő tanácsolta, hogy menjek vissza a pénztárhoz reklamálni. Így is tettem, de végülis kimentem teljesen a fesztiválról. Kocsiba ültem, és egy út közepén lévő járdaszigetre felálltam, s mintha csak egy megbeszélt találkozó lenne, egy hatalmas fekete Audi-val egyszerre parkoltunk le. Farkasszemet néztek az autóink. Nem volt világos a köztünk zajló kommunikáció tárgya, de vagy az eltulajdonított pénzem, vagy az előreváltott 3 napos jegyemet követeltem vissza. Azt mondta, átadja. Szálljak ki, és vegyem el, odaadja. Kiszálltam - az anyósülés felől -.-" - de még leállítottam a motort, és behúztam a kéziféket. Biztos voltam benne, hogy valami trükk lesz, már bőgette is a motort, hogy majd kiugrat és elüt. Még jó, hogy jó irányban szálltam ki a kocsimból, mert az anyósülésre benyúlván egy nejlonszatyorból elővettem a hangtompítós fegyveremet, és a menekülő Audisra jónéhányszor rálőttem. Be a lehúzott ablakon. A harmadik-negyedik lövés táján elveszett a kontrollja a kocsi felett, le is állt, csak még rángatózott, valószínűleg a kuplungon maradt a lába, amit eltaláltam. Nem volt már magánál, így csak benyúltam az utastérbe, és kiemeltem azt, ami engem illet. Vagy a jegyem, vagy a pénzem. És visszavezettem a fesztivál irányába.