Azt álmodtam, hogy menekülök valaki elől, egy hatalmas sokemeletes épületben, és ajtókat nyitogatok, hogy egérutat nyerjek. Ketten voltunk, én mentem előre, nyitogattam az ajtókat, s aki utánam jött, néha becsukott egyet, hogy megtévessze az üldözőnket. Sajnos elég közel járt hozzánk, így akár a hangok alapján is megtalált volna minket. Érdekes amúgy, hogy mennyire más érzés úgy rohanni lépcsőkön, hogy nem fáradok el. A lépcsőházba, ahogy kiértünk, ordítani kezdett az üldöző, hogy bezzeg itt most elkaplak, mert ez nyíltabb helyszín. Én a szokásos kedvenc álombeli menekülési módomat alkalmaztam: a korlátba kapaszkodva repültem lefelé a félemeleteken. Nekifutottam, ugrottam, a korláton csúsztattam a kezem, a fordulóban meg csak át kellett lendülnöm, a lábam szinte nem is érte a földet. Tehát egy-egy lendüléssel vettem be egy lépcsősort, eszetlen gyorsan haladva. Itt már csak én voltam, és az üldözőm. Remek technikámnak hála, kb 3-4 emeletnyi előnyhöz jutottam. Kiértem az épület bejáratához, és ott láttam, hogy kihajol az ablakon, és valami rosszat fog rám szórni van rám dobni, ha kimegyek alá. (Amúgy kinézetre keleti harcművész mester volt, fekete ruhában, rövidre nyírt hajjal) De csak a szája volt nagy, nem történt semmi. Az épület előtt fapadok voltak faasztalokkal, és a barátaim kényelmesen piknikezgettek ott. Megérkezésemre vártak, hogy átmehessünk egy kocsmába, ami ott volt az út túloldalán, ami az épület mellett haladt el. A kajákat otthagyták, meg mindent, én meg még hátramaradtam, mert asszem összeszedtem a saját cuccaimat. Odajött egy idős, kissé lestrapált vámpír. Az arca széles volt, meg az egész arcberendezése tiszteletet parancsoló, olyan kis ijesztő részletekkel, amik az emberi arcot nem jellemzik, pl kiállóbb arccsontok, dudorok. Nemes, de ráncos, sárgás a bőre, és mintha jó ideje nem lenne mit ennie. Hátrafésült haja volt, meg rendes fekete vámpírkabátja. Megsajnáltam, mint valami homeless-t, és megkínáltam őt egy kis maradék narancsos-meggyes tejberizzsel, amit tegnapelőtt főzött a húgom (a valóságban). Otthagytam neki, és elmentem a többiek után.