Megint megtörtént. Nem bántam meg egy percig sem, még úgy sem, hogy a többi zenekarról 95%-ban lemaradtam. Amikor megjöttem, épp a néni mérgeskedett kb három számnyit, pont addig tartott a koncert, amikor épp kezdtem volna már megunni a hangját, meg az egészet. Cserébe jó volt az aláfestő zenéje a ruhatárhasználatnak. És cserébe álltam fél órát a küzdőtéren, és néztem a svéd roadie-kat... Valami undi fingós-spermás dumát nyomott az egyik, amikor a mikrofonokat állították be. Ha-ha! Na most ezért jól megtanulok még jobban svédül. (muszáj lenne, abszolválnom kéne idén.)
Nagyon szűk volt a keresztmetszet... Vajon bírja-e az épp kiújulni akaró gerincssérvem az egész megterhelést? Hát úgy elálldogáltam, lépegettem kicsit, lötyögtem a halkan szóló In Flames-re... Csak elkezdték, kb időben, 5, de nagyon max 10 perc késéssel kezdtek. Így kaptam kicsit több mint egy óra tömény Björnt.
Nem jó elöl állni. Megnézem magamnak, jó, szép, ügyes, csodálatos, de most már igazán nagyon kéne, hogy kibassza a fülem a hangerő. Hátraverekedtem magam kicsit.
Igen. Na ott már jó volt. Még lehetett volna fokozni hátrább állással, de a gitárszólók itt már nagyon élesek voltak, elbaszott volt a szóló-és a ritmushangszín közti hangerőkülönbség...
Nem tetszett ez az új módi, amit azelőtt a Fezenen még nem hallottam. Björn éneksávjai be voltak rakva samplerről. Persze nyilván nem az, amit ő produkál élőben, hanem a hozzáadandóak. A basszeros srác vokálozgatott valamit, látszólag, de az ő hangját teljesen elnyomta az énektrack. Sajnáltam, mert csíptem a korábbi koncertekben ezt a nyers, letisztult, kizárólag Björn kvalitásait hangsúlyozni rendeltetett előadásmódot. Szerettem vele együtt énekelni. Ő az alsót, én a felsőt. De így meg kicsit elvesztem, nem élveztem ezt a részét, lehangoló volt. Persze ez a hangzást nagyon durván megdobta, mintha lemezről szólt volna, de én igazából nem ezért jöttem... No mindegy, nem volt ez úgy a nagy egészt nézve egy negatív dolog, csak valahogy megölte az élménynek ezt a részét számomra.
Kicsit muszáj volt hajat is ráznom, csak úgy öregesen, épphogy csak lógjon a szemembe :D Énekelni korlátozottan sikerült, reggel kezdett kiütközni rajtam valami meghűlésféle.
Sok-sok dal volt... teljes koncertélmény, nem ilyen előzenekaros, nem is rövidített fesztiválos, de tény, hogy bírtam volna még ezt-azt, amit a korábbi koncerteken átéltem. Az az együtténeklős, velőig hatoló katarzisos, kedvencszámos érzést. Nem baj, vigasztalásul elolvasom a régi beszámolóimat, és járatom kicsit a nagy kedvenc lemezeket és dalokat róluk.

Ja. És még mindig élő szintissel jönnek, sose veszítsék el eme jó szokásukat. Autogrammom már van Fezenről. Jaj, de jó volt az az élmény is. <3