Nahh. Hát az úgy volt, hogy tegnap Lillát iderendeltem 3 és 5 óra közé, erre sikerült fél 11-re ideráncigálni. :P Közben megjött egy nagy létszámú társaság, ami igazából nem is számít soknak, de a házban lévő szobák és ágyak számához képest igencsak túltelítettséget okoztak. Végülis nem igen aludtunk eleinte, ivászat, kint és bent egyaránt, egy-két széttört borosüveg, sebaj, feltöröljük, felsöpörjük. Egyszer csak beront egy reszkető, csuromvizes, félrebeszélő, szélsebesen iszkoló magas fiú, a húgom utána, és futtában közölte velem, hogy beesett a tóba. Szegény olyan részeg volt, meg akarta menteni a halakat a fagyhaláltól (akik mellesleg már december óta mirelitek, de nem gond), és nem hitte volna, hogy ilyen mély a tó, és a mentőeszközként szolgáló baltával együtt belezúgott a vízbe. Egész este, és még éjjel is szárítottuk a ruháját, addig boxerban flangált az emeleten, utána kapott kölcsön húgom-gatyát. Korábban társasági életet éltem Gerzsonnal, a basszeros fiúval, aki amellett, hogy mutatott pár Chili, Met, meg Alvin számot, elég intenzíven rámindult, (minden átmenet nélkül) és úgy kellett lehámoznom magamról. :D Aztán visszatért a gitárhoz, de nem adta fel a próbálkozást. Ő is taj részeg volt akkor már, de a számokat még nagyjából el tudta játszani. Felállt, megtett 3 métert, aztán elterült hanyatt a padlón. Megint feltápászkodott, aztán hason kúszott. Talált alvóhelyet húgom szobájában, és egész végi szunyált. A többiek is nyüzsögtek, nagyrészt a kertben, ott folyt az ivászat egy része. Aztán áttevődött a társasági élet gócpontja az emeletre, ami a földszinten aludni próbálókat igencsak zavarta. Szar ház, úgy van megépítve, hogy minden lépés hallatszik odaföntről, hát még ha 10-en járkálnak, hát még ha cső részegek, és 10 méterenként elterülnek. Szegény Marci nem tudott megbírkózni a bűntudatával, hogy miatta oltotta le nagyon csúnyán a húgomat apám, és éjjel 2-ig vigasztalnunk kellett Marcit is, Katót is, aztán már csak Marcit, még sírt is a szentem, de nem fogta fel, hogy nem haragszunk rá. Aztán már annyiszor elmondtuk neki, hogy szeretjük, imádjuk, és hogy menjen már ezzel a hülyeséggel, hogy talán kezdte kapisgálni. Nehezen lehetett beterelni a népséget a nekik szánt szobákba. Lillával meg Tamással kint maradtunk tartani a frontot a folyosón, közben a szűrődő hangokra figyeltünk. Egyik szobából viháncolás, másikból rapzene, harmadikból házastársi perpatvar hallatszott. Tamás azzal győzködött minket, hogy ő elalszik ott a sarokban a padlón is simán, sőt, úgysem fog aludni, szóval nem kell róla gondoskodnunk, hagyjuk csak. Jó, egy ideig hagytuk is, dumáltunk, ő füstölőzött, elvoltunk egy ideig. Aztán rávettük, hogy jöjjön már be szobába aludni, egyetlen paplant és egyetlen párnát tudtunk neki szolgáltatni, matrac már egy darab sem volt, így is hatan jutottunk 4 ágyra. Ahhoz képest, hogy én elvileg ma 9-kor vezettem volna, hajnal 3 körül aludtam el, és ugye sejthető, hogy sehova se mentem én olyan kora hajnalban, nemhogy vezetni. Délig szunyáltam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, hallottam, ahogy a népség hordába verődve egy tömbben hagyta el a házat, eltűnt az összes húgom, meg minden haver meg barátnő. Mikor Balázs elhagyta a matracot, elfoglaltam a helyét, és Lillával kb délben keltünk, bár ő már korábban kiment msn-ezni. Én meg ott szunyáltam kicsit a doromboló macskával. Aztán kajtunk ilyen délben megevős reggelit. Még kockultunk kicsit, zenélgettünk (nem ez volt szombaton is? :D), elkísértem a hévig, aztán már megin itt vagyok egyedül, Attila bent nézi a Cartoon Network-öt Kató szobájában, és gumicukrot fal.Nightwish után jön egy kis Metallika, hihi :P Nyóckor megint megyek Kék Yukba, nem maradunk túl sokáig, de ha már ingyér van, és ott tömörülnek az istenpasik, miért ne mennénk. Meg kell keresnem a Justice-os pólómat.