Jesszus, most jut eszembe, milyen borzasztót álmodtam :S Nagymamámnál voltunk, és hozott nekünk 2 óriási nagy tálcán többezer kisegeret... hogy az már neki nem kell, vigyük el mi. Namost a kisegereknek eszük ágában sem volt a tálcán maradni, szanaszét másztak mindenhova. És.. huh nem is tudom miért, de valahogy, mindegyiket a halál fenyegette, aki lelépett a tálcáról. Nos végülis igen. Ott volt a kihűlés veszélye (nagyon kis egerek voltak), meg hogy belefulladnak a házba becsöpögő vízből keletkezett tócsákba, meg hát rájuk is léphetett volna bárki. Ezt a többezer egeret a nagyim nemes egyszerűséggel 150-nek mondta, ez korántsem volt reális. A tesóimmal azonnal mentőakcióba keztdtünk, tepsiket szereztünk, meg kosarakat, amikbe gyűjthetjük őket, meg hozzá kajás tálat, hogy valahogy feltartsuk őket, hogy ne legyen kedvük újra széjjelmászni. Adéllal tartottunk ki legtovább, mindenki más elhúzott, hogy nekik elegük van a sok egérből... Úgy tudtam megnézni, élő egeret, vagy halottat találok épp a földön, hogy megnyomkodtam a tüdeje táján, és ha kemény volt, halott volt, de ha kicsit sípolt, vagyis ruganyos volt, akkor még életben volt. Aztán Adél is feladta a tócsában való kotorászást döglött egerek után, és magamra hagyott, én erre elkezdtem vele üvöltözni, hogy képzeli, milyen kegyetlenség, pont a szülinapján hogy mer így viselkedni, stb stb. Aztán nem tudom hogy, de befejeztük ezt a műveletet, volt valamennyi élő egerünk, talán a kocsiba raktuk őket. Ezután csatlakoztunk a turistacsoporthoz, akikkel eredetileg voltunk. Ők épp egy szent kútnál álltak, és arról hallgatták az előadást. A beszéd végén a turisták belerakták a kút vizébe a saját kézműves dolgaikat, amiket direkt erre a célra készítettek. Mi a családommal egy agyagedényt csináltunk, sötétzöld máz volt rajta, és kicsit deformált volt. Beleraktam a kútba, s csak kicsit merült el, mert nem volt mély. Adél röstellkedve bevallotta, hogy ő az összegyűjtött élő egereit is belerakta az előbb a kútba. Ennél idegesebb nem is lehettem rá, Papának kellett leállítania, hogy ne pofozzam tovább szerencsétlent, abban a percben meg tudtam volna nyúvasztani. Nahát, mik vannak...