Nem kéne erőltetni, ami nem megy. Azon vagyok már, hogy feladom. Vagy tartsunk szünetet, amíg... nemtom meddig. Amíg fel nem növünk ehhez. Tudjuk, mit akarunk egymástól. De egyáltalán nem úgy viselkedünk.
Ennek viszont semmi értelme, csak rosszabb lenne. Mr Number One Nőcsábász az eddigi megszámlálhatatlan kalandjait még ugyanennyivel gyarapítaná. Beleőrülnék. Mert szeretem. De akármit csinál, megőrülök. Meghalok.
Élhetnék ugyanúgy, mint eddig 18 évig. Nem volt igazából semmi bajom. Egyvalaki hiányzott az életemből, akit megkaptam. Vagyis ő szerzett meg. Azóta ez egy teljesen más élet. Visszatérni a régi kerékvágásba nem lehet. Mert nem és kész. Látszatra lehet, hogy lehet. De mindez, ott belül szétdarálja a dolgokat. Nem akarom ezt. Fáj mindenem, gyenge vagyok, kidurran a fejem, feszíti a bánat.
A vásárlás pl nagyszerűen elvonja a figyelmet a dolgokról. De tömegközlekedni nem jó. Akaratlanul is gondolatok tolulnak az agyamba. Itthon ülni sem jó. Várom az estét. Emberek közt lenni, másra koncentrálni, esetleg még jól is érezni magam.
A bejegyzés trackback címe:
https://nefrediel.blog.hu/api/trackback/id/tr186145898
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.