Először úsztam a dunában azóta, hogy a Beni kutyám berántott engem még ezer éve. Jó volt amúgy. Laza.
Hazajönni is jó volt, de. Kezdődik minden elölről. Össze van szorulva a gyomrom, mert tudom hogy előbb-utóbb itt csúnya gazirtás lesz. Az én szobámtól kettővel arrébb. Hiába mondják milyen jó dolog, meg vegyem lazábban. Nem megy. Tudom hogy miért. De még nem teszek ellene. Valahogy nem akarok. De úgy is azzal fogok tudni csak kimászni ebből a folyamatos paranoiából. És féltékeny vagyok. Mindig megtörténik a nagy vízválasztó jelenet, amitől fogva teljesen őszinték vagyunk és sohatöbbé nem csapjuk be a másikat, de mégis-mégis megtörténik. Bizonyos rendszerességgel. Hiába a nagy bizalom, ha az csak 1-től 3 hónapig terjedő intervallumra érvényes. Pfff... És akkor nem kell csodálkozni ha úgy gyűlölök bizonyos embereket, mint azelőtt még senkit soha. És nem egyet. És vicces, mielőtt őt ismertem volna, nem váltott ki belőlem egy valaki által ismert ember iránt ilyen negatív érzést. Meg úgy egyáltalán senki. De most már gondolok agyonverést, mérgezést, sortüzet, késelést, párnába fojtást, herélést (ha van), ilyesmit. Vagy ráuszítani valami vadállatot. Vagy mérgezőt. Vagy csak véletlen balesetnek álcázni... Vagy... Elküldeni egy konténerben valami távoli országba... Na jó.. Gonoszkodni rossz. De gondolni rá még szabad, nem? Csak nehogy elhatalmasodjon rajtam. Amúgy jámbor lélek vagyok. Nem is ütöttem még meg úgy nagyon senkit. Mer boxzsák sincs amin gyakoroljak. Pedig... uhhh, most belegondoltam, ha beverném a képét... azért mert erre csábította őt.. és hagyta hogy elfogadja... úúúú... meg a behízelgő stílusa... aaaz igen.. na azt a pofát megpépesíteném szívesen... Dehát.. :S Azért jobb lenne ha erre nem kerülne sor. Hanem inkább kurvamesszire kéne menni tőle. Hogy kb az életben ne keressen többet. Tudom lehetetlen. Nem az én életem. És igen, már megint túl sokat várok. Változást. Talán mondhatom hogy megy. De lassan. Néha fájdalmasan lassan. Végülis 2 év alatt ez már eredmény. Sőt. Kb 4 hónap. Tényleg. Ami 4 hónapnál régebben történt, arra nem szívesen emlékszem vissza, mármint az együtt töltött dolgok, élmények, stb :( Az egy szánalmas valóságshow, ahol én voltam az egyedüli tudatlan játékos, és még kb nyereményt se kaptam a végén... Na jó ez fura így.. Minden szép dolog átértelmeződik. És hiába emésztem már negyed éve, nem megy. Görcsölök. Gombóc a torokban.. fáj a gyomrom :S És ezt a szuper délutánt-estét faszán tönkreteszik a ganéj húgaim :S bár jó hogy megjött Kató a túráról de... Nem tudom. Nem tudom mit érezzek iránta.. Nem is érdekel. Túl sok a rizsa, már megint mindent leírok ami eszembe jut. Inkább RS.
