Megvaan! Azt álmodtam, hogy hárman, azaz én, az öcsém, és még valaki haversrác, lehet hogy unokatesóm, eltévedtünk Horvátországban, és nálam volt az országúti biciklim. Valamiért le volt cserélve a kormány egyenesre, sima mountain-bike szerűre. A hátsó kerekem pedig szar lapos volt. Kábé csak tolni volt érdemes, mert kibaszottul visszahúzta a pedált, tekerni csak max erőbedobással volt érdemes, de így sem haladtam többet 5 méter / óránál. Elgondoltuk, hogy nincs nálunk pénz, se telefon (bár talán nálam volt, és pénz is volt rajta, és fel is volt töltve, de azt mondani, hogy nincs, sokkkal drámaibb), semmi cucc, egyszerűen itt ragadtunk. Út mellett sétáltunk, mondtam hogy esélytelen a stoppolás, mert ki az a gyík, aki felszed egyszerre 3 stoppost +1 biciklit. Meg is állt egy kocsi, hogy ezt elmagyarázza nekünk. De kedves, együttérző volt. Erre megáll egy szemből jövő is, egy kibaszott nagy, még egy monster truck-nál is magasabbra törő zöld színű mezőgazdasági munkagép. A vezetőfülke olyan magasan volt, hogy kb 8 lépcsőfoknyit kellett felmászni oda. A sofőr vidáman beinvitált minket, és kérdésemre azt válaszolta, hogy a bicikli is simán elfér benne. A segítőkész kisautós hölgy is felmászott a lépcsőn pár fokot, hogy megnézze, biztonságban beültünk-e. Erre a sofőr már indított is, és a hölgynek a robogó járműről le kellett ugrania. De nem lett baja. A járgány az ellenkező irányba ment, mint amerre Budapest lett volna, de gondolom kerülni kellett, mert ekkora döggel nehézkesen lehet megfordulni egy kétsávos úton.
Ezek után, már mintha csak én lettem volna a gépben, meg a vezető, és valami családi házhoz beparkoltunk. Az arc kiszállt, és elkezdett befelé osonni az épületbe, fényes nappal... Én követtem, nemtommiért, biztos a kaland miatt. Innentől már igen fura volt az egész álom, de asszem ezt mostmár nem részletezem :P