Nos, én nyáron is jártam Elu koncerten, az egész tök jó volt meg minden, mégsem jegyeztem le, pedig lett volna mit. Hogy Maratonon kedden a Dying Fetus de hogy szólt, szerdán meg milyen menő szarvaim voltak, és hogy a Finntrollt jobban élveztem, mint az Elu-t. Sok fesztiválraautózós xp-t szereztem, stb.
Ma meg... vagyis tegnap. Lemezmutogató turnéra a lemez hallgatásával kell készülni. Különben szar lesz. Így jártam a Helvetios turnén. 10 szám az új lemezről, 2 régi (nyilván az egyik az Inis.) De nem tanultam a hibámból, és nem hallgattam szarrá Maratonra az Ategnatos-t. Azóta ezt megtettem, és nagyon ütött így a mai koncert. Persze nem összehasonlítható pl. egy olyan wigwamos bulival, ahol olyanok hangzottak el, hogy Kingdom Come Undone, Calling the Rain, Tegernako, ehhez hasonlók.
De kezdjük Léna néninél. A zenekarról fél éve szereztem tudomást maximum. Elena olyan, mintha a sulitársam vagy másodunokatesóm lenne. Nem állok messze ettől, ugyanis egyidősek vagyunk, gyakorlatilag valszeg ő is akkor ment oviból suliba, amikor én, egy szoci lakótelep-komplexum közepén. Noha az én szüleim a negyedik gyerek érkezésének apropójából kertesházba költözés mellett döntöttek.
Folytassuk Tatianánál. Van ilyen hörgős-éneklős néni egy posztszovjet szláv országból. Igen, nagyon ügyes, szeretnék úgy tudni, mint ő, irigylem, bálványozom, vagy valami ilyesmi. Merthogy nem is éppen csúnya. De hogy kellett egy-két tényező, ami kiábrándított, talán a kender-mintás cicanaci, talán az összességében egybefolyó, és nem megmozgató zene. Korábban írtam, a szülinapi bulim* kapcsán. (*Haha, ez tök jól hangzik, mintha nekem rendeztek volna Soilwork+stb koncertet.) Aztán van ez a Léna. Valami gyűjtőoldalon, ahol dögös rock- és metalzenész csajokról ömlesztenek képeket, feltűnt egy-egy narancssárga hajú raszta néne is, na mondom, tök badass, néha videó is volt, és állatul screamelt. A fellépőcuccai is menők voltak, néha annyira meghökkentőek, eszembe nem jutna ilyesmit aggatni, még egy olyan testre sem, mint az övé, de tény, hogy kifogástalanul áll minden rajta. Elkezdtem őt figyelgetni, és a zenéjüket is azonnal meg kellett hallgatnom, amint kiderült, hogy az Eluval turnéznak. Hát mondom két (és fél) ilyen legyet ütni egy csapásra.. ÁLAT. (A Lacuna persze ráadás élvezet volt, '12-ben nem volt túl maradandó emlékem róluk a Szigetről - nem azé me bebasztam -, asszem basszeros nem lépett fel velük és haragudtam rájuk ezért.) Nézegettem a social media dolgait és egyre szimpatikusabb lett, sokmindenben hasonlítunk, értékrendben, mentális egészségben :D Mindenesetre ezt a két szláv hörgős, éneklős, tetkós, extrém angyalkát egymás mellé teszem, és naaagyon nem kérem a Tattyánát, hiába a kis csókos szája. (jóvanmá, nekem is van szemem!)
Na de szóval a Léna koncertje. A kikúrt sóbizniszre haragszom, mert nem lehet a nyitózenekart bazmeg feltolni hangerőben... Annnyira kínos volt. Itt ez a fiatal, energikus banda... és álldogálnak bazmeg az emberek. Fú de felbasz. Olyan szerényen rendezte le a leány. Hogy fú, thank you, izé bizé, hogy hogy örül nekünk, stb. Utálom ezt. Hülye közönség. Amúgy, mivel kaptam erről valódi feedbacket, lehet hogy tényleg a magyar közönség még sokkal jobb, mint az átlag (a lengyel vetekszik még vele állítólag :P), szóval lehet, hogy nem csoda, hogy köszit mondott nekünk erre a lingyi-langyi fejbólogatásra.
Nincs mit szépíteni, ő a no-homo girl crushom, na! Ilyen se volt még, most kell ennek jönnie, vén fejjel?!
Tényleg kurva halk volt a mikrofonja, mondjuk nincs olyan átható hangja, mint Angela Gossow-nak (de ezt nem írhatom le egyébként, mert az Istennőt sajnos nem hallottam élőben), viszont azért megküldhették volna akkor már kifele... Az énekhangja az mondjuk jó erőteljes volt, hiába nem egy technikás, képzett hang, inkább olyan zsigeri, ösztönös, nagy erővel és főleg terjedelemmel felfelé. Nem énekelt brutál magasan, de amikor a felső szólamot tolta (a sampler alatta volt terccel), nem bírtam ráénekelni, a csajszi meg simán kinyomta falzett nélkül. Jó én meg beteg vagyok és nem énekeltem be és a kis két oktávommal nemtom mit akarok.
Azért volt közönség-hangoskodtatás, meg I can't fucken hear you, stb, de mintha kötelező lenne. 8-9 daluk volt, vagy már nem is tom, mennyi, de mindet megröfögtettem már itthon párszor a hangfalon, meg edzéshez is ment aláfestőnek korábban, amikor még épek voltak a légútjaim. Szóval mind ismerősen szólt. Az Earth Mantra középrészét nem tudtam vele együtt énekelni, mert belecsuklott a hangom, nemtom mér. Talán mert átküldtem Adélnak a dalszövegét, és sírós szmájlit tett rá. Vagyis nem ezért, de érted, össze lehet rakni.
A biztonsági szolgálat a kis páholykájából végignézte, ahogy két részeg batár barom egymással pogózgatása kihat az összes, körülöttük békésen lötyögő, a zenét élvezni szándékozó fizető vendégre, könyökkel, bakanccsal, mindennel kaptunk, nem értem, ezeket miért nem lehet kivezetni... dolgozzatok, basszameg! Hiába hátráltam, pont ott kellett állnom, ahol ezeknek, hogy lehet ilyen balszerencsém? Persze a circle pit is az orrom előtt alakult meg, korvajó... Pont a legjobb részeket tették élvezhetetlenné, nem tudtam koncentrálni, mert el kellett löknöm a kisebb-nagyobb csíragyerekeket, hogy ne telibe csöcsbe érkezzenek.
Szereztem két zenekar közt almalevet, aztán a Lacunát megpróbáltam oldalról hallgatni, többek közt, mert úgy éreztem, kezd bedurranni a jobb fülem. Na ez faszság volt, alig láttam-hallottam valamit. Leghátul is jól szólt, csak jött a hátamra a hideg. Ez még mindig egy ól, vagy egy szénapajta, a hőszigetelést illetően. Az elu-s merch pult ráadásul pont ott volt, ahol jött a legnagyobb cúg, szerencsétlen kis barna Saphona ott fázogatott... de majd rá is visszatérünk...
Szóval a Lacuna, hát igen. Már feltűnt, hogy Andrea bácsi (igen, Ándréá, olaszosan) szépen megtanult hörögni, nagyon jót tett a zenének. Régen nem is értettem, miért tartják szegényt, kb dísznek, de így abszolút van létjogosultsága az ő hangjának is. Noha nem követtem az utóbbi 7 évben a munkásságukat, ez kellemesen érintett most, amikor megtanulmányoztam az új lemezt. Szintén edzéshez, stb. Ez a néne tényleg kiénekli azokat a hangokat, like no big deal... Mondta is, hogy neki ezek néha könnyebbek, mint a középláge. De jó neki :D Nem spórolt vele a Veneficium-nál sem, legalábbis ha jól hallottam, simán kitolta a felső szólamot. Hidegrázós. Evanescencés feelingem volt tőle, csak sokkal brutálabb kísérettel -> Lacrimosa. Ja, csak ott az Amy nem nyomja a szopránt, csak a szenvelgést. :D
Most mondjuk, hogy róluk ennyi, mert az Elura is kéne pazarolni a tárhelyet...
Sok jó zene ment a két banda közti átpakolás ideje alatt, többek közt In Flames, Arch Enemy, de az utolsó egy halk, de elég jó Helvegen volt. Nagyon jó felvezetése volt az elkövetkezőknek.
Picit megfeledkeztem róla, hogy lesz nekünk epic intrónk. Függöny ugyan nem volt, de... huh....
Szóval bejött Fabienne full fehér lepelben, maszkban, egy kibaszott kelta sárkánykürttel. Vártam, na, mér nem szól, biztos nincs jól hangosítva. Mert alatta már ment némi konstans kitartott kísérethang. De akkor TÉNYLEG megfújta. DE HOGY MEGFÚJTA. Szétrepedt kb a plafon. Háromszor is megfújta. Kicsit megengedtem magamnak egy feltörő zokogást. Jött még két fehér leples (sztem a lányok), meg kántáltak, aztán felállt két dobos a két szélre, ők fekete lepelben, kecskeszarvval voltak díszítve. Elementáris ereje volt a dobolásuknak, gyomorig hatolt az élmény, és felszakított még egy-két ilyen felsírás-szerű hiperventillációt, nem álltam útját, mert elég jól esett. Több ilyen élmény egyébként az estén már nem volt, de nem volt ezzel baj. Ők amúgy nem tudom, kik voltak, mert velük együtt már 11-en voltak a színpadon, amikor már ügyesen visszajöttek a fehér ruhából rocksztár-szerkóba átöltözött zenészek. Talán az ügyes kis technikusaik.
Nyomták a setlistet, amire számítottam. Tudtam, hogy több lesz a régi dal, mint maratonon, meglepi nem nagyon volt, élveztem, énekeltem, lötyögtem.
Michalinát figyeltem, a bass-t nem nagyon, nem is lehetett kihallani, meg Chrigelt, mit állatkodik a furulyán és a pengetősön. Na meg Matteo-t, vártam, hogy legyen duda, hogy megfigyelhessem, nem sok számban használta.
De az is vicces, hogy régen mennyire lekötötte a figyelmem a frontman, kb ő volt a fő attrakció (Anna mellett, de azért mégiscsak kislány vagyok). Fú de régóta járok a koncertjeikre!
Fabienne hozta a szokásos minőséget, noha a Kingben aláintonált, ezért kicsit megbocsájtok magamnak, hogy én mindig alatta vagyok szinte. Több hárfázást elvártam volna tőle, van ott azért mit.
Meg úgy a bandától, több élő játékot, kevesebb samplert.
Szerintem egyébként már ők sem tudják, hogy van a dalok hangszerelése, csinálják, ahogy jólesik :D
Nagyon aranyos volt Michalina, noha jó későn, de megérkezett a merch pulthoz, már távolról integetve, hangosan köszönve. Sajnos nem tekerőztünk, de ott volt Piotr, és szóval tartott, amíg a fanok sorban álltak Michánál és lefoglalták. Meg is néztem, Piotr meg is szólaltatta, de nem érintettem meg a szép kis világosbarna Saphonát. Jöttek kibaszni minket a biztonsági őrök. Piotr-nak is magyaráztak, de kb mintha a seggéből húzott volna elő minket, nem esett le neki, hogy a srác nem ért magyarul... "Ne mondjam még egyszer, induljatok és vegyétek ki a kabátotokat a ruhatárból! Nem viccből mondom, a zenekarnak is mennie kell, jön a turnémenedzser, viszi őket és mennek tovább, másik országba!" Jólvan batárkám.
Szegény "Helvetion" Nem tudta érdemben árulni a kis merch-jét mert a csírák egy normális buli utáni lecsengési időnek sem adtak lehetőséget. De nagyon aranyos volt ő és a férje is, öleléssel köszöntött és búcsúzott, nagyon jó volt, hogy váltottunk pár mondatot, feltöltött.
Volt azért sok kedves ismerős arc, ha nem is velük együtt lötyögtem végig, de jó volt beszélni kicsit.
Éjfélkor már a villamosmegállóban voltam. Itthon a házunk előtt húsz lépésre merült le a telefonom teljesen, nagyon spóroltam vele, 27%-kal indultam el itthonról. A kis buzi, felraktam töltőre, egyből felugrott 50%-nyit... Nappal meg annyit merült le egyszerre egyik percről a másikra. Kapjamárbe!
Bezzeg fotózhattam volna, közvetíthettem volna az otthonmaradt társaimnak, satöbbi. Lehet, hogy Lénanénével is lenne közös képem, hisz ő is nyomult a fanjaival.
Most így alakult, de akkor next time.
