Mindig büszke voltam arra, - ha körülöttem el is korcsosultak a személyek, vagy legalábbis már leamortizált testi-lelki roncsok voltak, mikor megismertem őket - hogy elmondhattam magamról, hogy a csábítás ellenére tiszta maradtam. Nem álltam be a tucatemberek közé, a hozzáállásom igen sok gondtól megóvott. De sajna most ez a hozzáállás engem mardos, s mivel nem olyan vagyok, mint mindenki, szenvednem kell. Lehet, hogy valakik tiszteltek engem, mert én ellen tudtam állni. Őket kellene megrökönyíteni, hogy jé, már a Virág is..? Csak az a baj, ennek semmilyen foganatja nem lehet. Én legalábbis nem látok rá esélyt. Csak az a gond, hogy semmilyen más megoldást sem látok. Se a szép szó, se a bosszú, se a zsarolás, se a motiválás, se a büntetés, se a jutalom nem segített. Próbálkoznom kell hát a kiábrándítással. Sőt, még talán nyugtatót se kell szednem (mert jelenleg erre van szükségem), és megoldom másképp a megnyugvást. Van még itthon pia, vannak még este koncertek, ami talán feledtet, de nincs olyan esemény, ami teljesen elterelné a figyelmem. Ezért is mondtam igent egy újabb zenekar felkérésének. És változtatok magamon. Legalábbis külsőleg, egy új hatást akarok kiváltani az emberekből. Nem azt mondom hogy emós leszek... :S *bloáá* csak annyi, hogy összhangba hozom a lelkivilágom a kinézetemmel... Végre valahára.. Már rég nem volt ilyen. Meg azt sem tudom, milyen lesz. Nem, nem nyírok bele a hajamba nullás géppel. De azért szeretnék alkotni valamit.. És ezt tényleg már a reménytelenség és kilátástalanság mondatja/csináltatja velem.