Basszus! Most ugrott be hogy ő is benne volt az álmomban. Valami nagy, idegen házban voltunk, sok emberrel körülöttünk. Én egy tévézős szobában voltam vele. Azt kérte szavak nélkül, hogy üljek az ölébe. És arra is rávett, hogy csókoljam meg. Olyan bizonytalan-féle volt, éreztem hogy akarja is, meg nem is. Abban a pillanatban éppen nem érdekelt, hogy most velem csalja meg a barátnőjét. Ő is akarta, szóval az ő sara. Nekem pedig jó volt. Nem emlékszem, hogy fájt-e a szívem épp emiatt, hogy volt-e mellőzöttség-érzésem. Lehet hogy nem is mozgatott meg bennem érzelmeket, csak a pillanatra koncentráltam, és élveztem a dolgot. Nem tudom, hogy ez az álomnak az eleje, közepe, vagy vége volt, azt tudom hogy már megint nagyon agresszív voltam. Ez a hatalmas ház szerintem a mi házunk volt, és soksok emberke (főleg nőnemű) volt benne, akiket én nem szívesen láttam ott. Jó ideje ott lebzseltek, vagy éppenséggel a szobámat lepték el, einstandolták a fürdőszobát, stb. Tükörbe néztem és egy sumóbirkózónő méretű asszony láttam hirtelen, és kihasználva testi fölényemet, kiráncigáltam a csajokat az ellepett helyiségekből, és kidobtam őket, utánuk dobáltam a ruháikat is meg minden. Volt egypár szerencsétlen, akit próbáltam inkább csak kemény szóval kitessékelni, és nem nagyot lódítani rajta, mert így is elég rémültnek látszottak. Aztán az előszobában ezek a kidobottak összegyűltek, és láttam, hogy panaszkodnak valami hímneműnek, hogy én hogy viselkedek. Akkor már nem voltam olyan bálnatestű, és magamba voltam roskadva, hogy miért bánok én így emberekkel. Az a hímnemű is odajött hozzám, megbeszélni velem ezt az egészet. Türelmes volt, szépen szólt hozzám, mintha valami megértő barát lenne, de fogalmam sincs ki lehetett az a srác. A lényeg, hogy értette, hogy bajom van, és segíteni akart, de nem helyeselte az agresszív viselkedésemet. Nem egyszer volt már ilyen, hogy valakiket (nőket) agyba-főbe gyepáltam álmomban, utána volt egy icipici bűntudatom, de úgy éreztem megérdemelték. (mert pl rámásztak a pasimra, ilyesmi) De gyakran volt bennem az érzés, hogy most túllőttem a célon. Lehet hogy ezek az álmok megváltoznak, ha egyszer tényleg verekedésbe kerülök. Bár erre nem vágyom egyáltalán, még egyelőre egyenes vonala van az orromnak.
A bejegyzés trackback címe:
https://nefrediel.blog.hu/api/trackback/id/tr216145715
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.