Már megint! Ezt nem hiszem el. Most meg álmomban odajött jópofizni meg barátkozni meg találkozni meg minden, én elég feszült voltam, meg hát bánatos, mert minek van itt, meg én minek vagyok itt, és volt egy olyan pillanat amikor kitört belőle hogy jaj mindennap gondol rám és blabla, mintha csak hiányoznék neki, erre én csak hebegtem-habogtam, hogy 'ázz, öregem, te dobtál ki engem, nézzél már magadba, gondolkodj mielőtt dumálsz... Ez a kitörése valamit megváltoztatott bennem. De abban a pillanatban vissza is változott a dolog: megláttam, hogy valami kis papírcetli szélére fel van rajzolva a barátnője egy 2 cm-es kis ábrában. Megnőtt a haja, szép sima hosszú volt, továbbra is fekete, és a csaj a nem elhanyagolandó méretű melleivel egy köldökig kivágott egyberészes fekete ruhában volt ábrázolva. csak csípőtől felfelé rajzolta meg, egyszerű fekete golyóstollal. Elég volt ennyi, azt hiszem hogy hazamentem valamilyen tömegközlekedési eszközzel, ami hasonlított azokhoz modern hullámvasutakhoz, amik felülről vannak felfüggesztve és ilyen lógós székizé cucc. Mindegy. Faszom, nincs kedvem álmodni. Inkább valaki más, aki felvidít, vagy valami. Régen olyan jókat álmodtam.
Amúgy meg még mindig ejtek könnyet miatta. Vagyis a helyzet miatt. De talán másfél hónap még tényleg rövid idő, és senki nem vár el tőlem nagyobb teljesítményt.
De egyébként fasza, amint valami kicsit eltereli erről a figyelmem, azonnal megnyugszom, szerencsére. (zenélés, nyuszi)
Most talán tévét fogok nézni. Végre bűntudat nélkül, mer holnap nem dolgozom, áááhhááááháá
