Jajj most megint rémálom. Betörtek a házunkba, de elég könnyedén visszavertük a támadást, úgymond önerővel. De eltelt kis időbe, míg észrevettük a rendellenességet, így az egész házat be tudták járni. Mivel elintéztük őket, nyugodt szívvel feküdtünk vissza az éjszaka közepén, de én még nem, mászkáltam, gépeztem, elvoltam. Kikeveredtem az udvarra is, és azt látom, kicsi foltokban több helyen is ég a háztető. Rohanok be, több elképzelhetetlen helyen kis lángok kezdenek el terjedni. Na ne, ezt a betörők intézték így?? Először egy vödör vízzel próbálkoztam, de hiába lendítettem, a tetőre nem bírtam ráloccsintani. Aztán szóltam apukámnak, ébredjen, csináljunk valamit. Mindenhol volt elszórtan egy kis láng... Összenéztünk, egyszerre mondtuk ki, hogy most hívjuk a tűzoltókat. Én tárcsáztam, és azonnal mondtam a címet, ahogy felvette a központos hölgy. Utána megkérdezte a nevemet, és elkezdett csitítgatni, mert közben elkezdtem bőgni. Azt mondta szó szerint: Nem adnád a telefonhoz inkább apukádat? Elmagyaráztam neki, hogy 21 éves vagyok (azt nem tettem hozzá hogy nem kell 10 évesként kezelnie) - bár nem értem miért tagadtam le 2 évet. A kárt nem kérdezte, hogy mi ég, ki van veszélyben. Azt hallottam utána, hogy bekapcsolódtam egy olyan beszélgetésbe, ahol egy telefonbetyár zaklatja a központoshölgyet és ő következetesen "téves hívó"-nak hívja a pasast. Letettem, ketyegett az óra, vártuk mikor jönnek. Felrohantam a tesóimhoz, hogy ébredjenek, mert bennégnek, vagy eláznak. Egyik húgomtól kihoztam a tv-t, miután kitéptem a falból a dugóját, aztán tv-vel a kezemben ébresztettem a másik húgomat. Mondtam kapjanak fel 1-1 számítógépet, vagy laptopot (:o nincs is laptopunk), mert el fognak ázni. Mentünk a földszintre, már ott voltak a tűzoltók, voltak vagy 10-en, és 1 db motor volt a járművük. Locsolták a tetőt, ott, ahol a legjobban belemart már a tűz a szerkezetbe. Elkezdett átázni az egész ház. Egyik pillanatról a másikra kiürült a teljes ház, csak a gerendák maradtak meg, meg a legkülső falak. A sárga műanyagfólia, jobbanmondva. Ami a szigetelést választotta el a téglafaltól. Azért kellett ennyi sok tagbaszakadt ember, hogy majd az oltás után visszaállítsák az eredeti rendet. Értem. Valamiért nem volt rajtam ruha. Nem értem. És ugye vizes voltam, fáztam. El akartam bújni. Visszamenni az emeletre, vagy valahova. De hiába másztam, kerestem a lépcső helyét, nem tudtam, csak felülni egy gerendára, ahova a tűzoltók énekelve felsegítettek :o Apám, de bizarr. És ott ültem, lábat lógatva, míg el nem mentek. Mondanom sem kell, a ház úgy maradt, kibelezve, egészen lenyűgöző volt, és szomorú, így látni a közös művet.