Micsoda? Lehet egy fekvőhely egyszerre kemény, mégis rugalmas, nem párás és hideg, és elfér normálisan minden végtagom? Takaró és párna? Optimális hőmérséklet? Ez elképesztő! Angol wc, ahol nem kell szaunázni? Ez biztos a mennyország!
Mindenféle kényelmetlenség, és a tavalyinál kedvezőtlenebb körülmény ellenére megint egy nagyon állat fesztivál volt ez. Egy fő kedvenc, és sok kisebb másik kedvelt zenekar, mint tavaly! E-betűs folkmetal a nagyszínpadon :) menetrend szerint.

Na de lássuk az időrendi sorrendet! Szokványos leutazás, 7:16, Déli Pu, blabla, mindenki kb azzal jött. Elosztogattam a hideg söreimet, aludtam egyet, az éjszakai hiány pótlásaként, és már Pécsen is voltunk. Feltaxiztunk, mi burzsuj szenny rokkerek, dehát igazából eléggé megérte. Kétszer állítottam fel a sátramat, mert először elvesztettem a pajtásaimat, és a másik kempingbe telepedtem le, mint ők. De fogtuk a 4 végég, kihúztuk a cölöpöket, és leeresztett merevítőkkel átcipeltük, amint meglett a banda. Egyik szembejövő kolléga meg is jegyezte: "Már most kipukkadt egy sátor?" Nagyon nagy világ :) Amikor közeledett a 6 óra, valaki arra figyelmeztette a társát, hogy 5 perc múlva vége a sörnek. Csak ha már az aranyköpéseknél tartok :) Megtekintettük a Virrasztók koncertjét, akiknél még mindig nem bírom megszokni, hogy a második gitár, és a bőgő is samplerről megy. Annyira, de annyira megkívánná a dolog, hogy igenis, vegyenek fel plusz két zenészt. Egyébként meg a zene isteni király, nagyon adja a feelinget. Pagan's Day-re remélem lejutok, és hallom megint őket. A nap további részét alkoholizálással, berendezkedéssel, akklimatizálódással töltöttük, egyéb koncertet én személy szerint nem tekintettem meg. Lehet, hogy ezen a napon kevertük a kólát olyan borral, aminek a műanyag palackján a címke egy nagyon rosszarcú, mégis furán vidám arckifejezésű bácsi biztatott minket ivásra. A fejünk lehet hogy nekünk is így festett, miután betermeltük az adagot. Nem húztam sokáig aznap, éjfél körül sátor time volt, balga módon csak egy pulcsi és egy melegítő képezte az öltözékemet. Iszonyatos fázás és forgolódás volt, alig vártam, hogy felkeljen a nap. Kár, hogy csak azt az 1 percet kedvelem a pirkadatban, amíg a nap elkezdi melegíteni a vesémet, meg az átfázott, nyirkos lábujjaimat a sátor vásznán keresztül, egyébként meg pillanatok alatt szaunává változtatja a belső teret, és 7:30 fele már ki kell onnan jönnöm, sajnálatos módon. Ilyenkor a naiv fesztiválózó leány beáll a zuhanyzó előtt kígyózó sorba, hogy röpke másfél óra alatt túl legyen a reggeli fürdőszoba-rutinon. Sebaj, utána fesztiválszerkó felöltve, zenekaros vagy nem zenekaros póló, porálló bakancs, hunyorgás, napszemüveg híján, és irány valami reggelizési lehetőségnek teret adó objektum. Mondjuk Kökény, májkrém, kifli, Adrenalin energiaital. A délelőtt-koradélutáni szakasz egész jól túlélhető árnyékban fetrengéssel, könnyed, vagy kevésbé könnyed alkoholizálással. Hála a jó égnek, az első napokon akadtak felhősebb időszakok, a szél is fújt néha, és egyszer, amikor szandálban voltam, az árnyékban elkezdtek fázni az ujjvégeim(!) Az első (vagy már a második) napi menü Fokos Trojka (trojka vodka ízű szeszesital), némi Fantával, amit hárman-négyen betermeltünk. Hát ez nem volt vidám szesz. Nagyon lebutultunk tőle, nevetgélésre nem késztetett minket. Aztán később utántöltöttük a májunkat egy kis Fokos Kalózzal (kalóz rum ízű szeszesitallal), amit kólával mixeltünk.
A Local Heroest még egész lelkesen látogattuk, mint szakmai gyakorlati tapasztalatgyűjtés, hisz jövőre mi is szeretnénk ezen a színpadon bemutatkozni. Volt egy-két egész élvezhető produkció, de pont ez volt benne a lényeg, hogy hogyan ne, és hogyan "de" zenéljünk, illetve érdekes volt hallgatni a kritikákat is. Délután/este csak pár "kisebb" zenekar érdekelt engem/minket, így megtekintettük a Casketgardent, a Malediction-be csak épphogy benéztünk a végére. Végre hallottam a Christian Epidemic-et, egészen tűrhető volt, végiglötyögtem. Atomzúzda. Tankcsapdát messze elkerültem, Agnostic Front-ba belenéztem, már csak presztízsből. Az ének kimerült abban, hogy möö! höö! böö! göö! wöööööö! - mindezt kurva nyomatékosan, a mikrofont is erősen a szájhoz mindig odaemelve. Egyébként meg jól játszottak, ahhoz képest, hogy mit követel ez a stílus. A gitárszóló azzal az egy kitartott hanggal azért nem győzött meg. De respect, hogy a basszeros végig tudott ugrálni az egész koncert alatt.
Ismét nem nagyon húztam sokáig az éjszakázást, viszont kétszer-háromszorannyi pizsama jellegű dolgot vettem magamra. Na igen hajnalban meg annál többet kellett lejógáznom magamról, hogy ne süljek meg, de alapruházatban még egy fél órás fetrengés a félig felforrt sátorban, árnyékba dugott fejjel még megengedhető volt.
Időközben bepróbáltuk a tavalyi kökényi gyros-ost, de csalódással vettük tudomásul, hogy mások csinálják, alacsonyabb színvonalon, drágábbért. A fesztiválkaják sem voltak rosszak, a pizza volt a legjobb, mert ha jókor álltam sorba, kifoghattam egy akkora szeletet, mint a fejem, sőt. És finom volt, tele sajttal, hmm.
A 250 ft-os sör is jól esett ebben a melegben, volt, hogy 5 percig sem tartott egy korsó, pedig én híres nem-sörivó vagyok.
A szerda volt számomra a mérvadó nap: Varg, Eluveitie :) Sőt, kiderült, a zenésztársam is fellépett egy másik zenekarával a tehetségkutatón, és marhajó kritikát kaptak, őket is meglestük. Hát igen, tényleg legitározta a zsűri, meg mindenki fejét. 6-kor játszott a Dreyelands, akiket egyszer már volt szerencsém hallani a Menta Teraszon, és most is nagyon jó volt, sőt, sokkal ütősebb. Rövid volt, de színtiszta zenélést kaptunk az arcunkba, minden hangszer egyenrangúan kurvajól esett a fülemnek. És az Aekerfeldt-Petrucci alteregó még pengetőt is osztott :) Igen, emlékszem, ez a koncert már a Fokos italok hatásával volt átitatva. :)
Nem, nem festettem ki magam Uruk-hai-os Varg-os pirosfeketével, de voltak páran, és nagyon jól néztek ki. A koncerten egy fehér-fekete blackmetalos festésű panda mellett álltam, őt nem nagyon értettem, de nem nézett ki rosszul ő sem :) A délutáni verőfényes időpont ellenére is eszetlen jó volt a pirotechnikával teleturbózott Varg koncert, nagyon élveztem. Azon viszont sokáig idegeltem magam, hogy Managarm hangja csak nem jön a hangfalakból, csak a backline felé szól, mi meg csak épphogy sejtjük, hogy történik valami. Aztán történt egy wall of death, és a szélére sodródtam, s ezzel egyidőben megszólalt végre Timo öblös mélyhörgése. Lehet, hogy csak nem terjedt be a hang korábban középre :) Játszottak sok jó számot, amiket én is szeretek, bár nem nagyon tudtam még velük énekelni a szövegeket. Azért a csordahörgéshez csatlakoztam, amikor lehetett. Dalriadát a kajálós sátornál pihengetve néztem, olyan sok koncertjükön voltam mostanában, meg fáradt is voltam, meg amúgy is zavar a dalszövegek prozódiai hibái, meg Laura intonálási problémái. A dedikálásos részt megnéztem oldalról, pont láttam ahogy Varg-ékat lecserélik a svájciak, és jól megstíröltem őket. Poénos volt, ahogy ott buliztak a Dalriada zenéjére, értékelték a folkos táncolós részeket :D Eluveitie előtt még vetettünk 1-2 pillantást a Bloody Roots-ra és a Napalm Death-re, de inkább a földön pihengetés jellemezte a várakozási időt. Amikor elkezdtek beállni a svájciak, felkeltem és odamentem, ezt is hallani akartam, hiszen lehet, hogy nem elhanyagolható szakmai gyakorlati tapasztalatszerzési szempontból. Lassan-lassan elkezdték, meg is telt körülöttem a tér emberkékkel, direkt középre álltam, hogy halljak mindent szépen. Hisz legutóbb elöl álltam Ensiferumon, és Petri hörgése elveszett a légtérben. Chrigellel nem akadtam ezt megkockáztatni. De így, hogy a keverő előtt álltam, így sem volt az igazi, némely népi hangszer hangja elhalt. De összességében tűrhető volt.
Kaptunk nagyon sok jó számot, a Slania's Song refrénjét még meg is tanította nekünk Anna, pedig pont panaszkodni kezdtem, hogy átnézhettem volna otthon a dalszövegét... Iszonyú jó ráadást kaptunk, és tanúja voltam a legelmebetegebb, legóriásibb, és a legkatarktikusabb circlepitnek, amit valaha láttam. Komolyan úgy éreztem, hogy én mindjárt belévetem magam... De nem volt benne más lány, így visszafogtam magam :D
Ezen a napon ezzel a szép élménnyel tértem nyugovóra. A csütörtök elhozta a várva-várt folk metal fergeteget. Dél körül még megnéztünk pár local hero-t, akik közt 2 ismerősöm is zenélt. Miután Kökényben bepusziltunk kb 4 liter Babi néni féle borból készült fröccsöt, a vidám szesz nazgúlt, röfit, és egyebeket csinált belőlünk, és így támadtuk be a Rockerek.hu táncterét. Kerecsensólyom koncert nagyon adta az ívet. Szétheadbangeltük magunkat papucsban, Kristófnak lerúgták a lábkörmét, nekem csak megtaposták. Másnapra hát és nyakizomlázamtól már kevéssé tudtam headbangelni. Görög Andrisék megint megőrültek a színpadon, nagyon jók voltak a fények és a füst, fáklya is volt, macséta is :)
Madball-t épphogy csak megcsekkoltam, Depressziót majdnem végigálltam, de csak úgy heccből, elkísértem a pajtikat. Dark Tranquillity-t a sátramból kezdtem el hallgatni, és meg lehet kövezni érte. Annyira befáradtam, nem voltam képes még egy koncertet végigzúzni. A közepénél már aludtam, a legvégére még felriadtam, amikor elköszöntek. De mentségemre legyen mondva, Neckbreakers-en tisztességesen meghallgatom őket. Egyébként meg iszonyat jó zene.
Másnap is próbálkoztunk a borral, de valamiért megint jött a lebutulás, sőt, már oly rosszul esett, hogy minden korty vbk és fröccs után a hörgés, meg a blurtycore jött. De a sör, meg egyéb szénsavas ital is hörgésre késztetett, nagyon kikészültem így a hét végefelé közeledve! Nem is volt így nehéz dalszöveget írni a jövőbeli bunkó-core bandánknak, amiben kb ezek lesznek a számcímek, hogy bööö, whaaa, grhaaa, wrhöö. És 3-5 másodpercesek lesznek, beszámolással együtt. Epic szimfonikus intróval lehet 30 mp is. A szövegek ihletője a belőlem feltörő szenvedés és agónia lesz, egyébként minden tag írja a szövegeket. Maraton alatt már egy albumnyi anyag összejött. \m/
Az idő egyre melegedett, nehézkesen volt bírható mélyhűtő-hideg "üdítőital" nélkül, és önlocsolás nélkül. A fesztiválon a por is iszonyatosan szállt, az otromba büdös rokkerek bakancsától, nem értettem, miért nem locsolnak/locsoltatnak a szervezők. Inkább sárdagonya, mint a tüdőnk tökéletes likvidálása. A zuhanyzókban amúgy is sárdagonya volt, így teljesen mindegy lett volna.
Azt viszont csodálom, hogy nem okozott néplázadást a 24 fokra beállított bojlerhőmérséklet, a tükrök és a polcok hiánya, illetve az angol vécék lespórolása. Aztán, ha még lejjebb esik a színvonal jövőre, elgondolkodom, hogy inkább házat bérelek a pajtikkal, minthogy ausschwitz-feelingem legyen.
A pénteki este egy jókis Teurgiával indult számomra. Nem tudtam, honnan ismerős az énekes, de mikor I Divine közben megláttam Lipák Petit a gitárnál, azonnal beugrott, hogy ő az Effrontery énekese. (Peti meg a gitárosa, olyan pólóban is volt) Peti elmondása szerint iszonyúan szét voltak esve, s szarul játszottak, de nekem marhára tetszett, összhatásában veszett jó volt. Szóval ha ilyen amikor szar, akkor milyen lehet, amikor jó? :) Azt is megnézem. Balázs pólóján nagyon viccesen villogott a piros pentagramma, pont úgy kapta a fényeket.
A Rockélet színpad tökéletesen hidegen hagyott, csak amíg átsétáltam előtte, akkor tapasztaltam, hogy Kalapács Józsinak élvezhetetlen a hangja, pedig állítólag jól énekel. Számomra fülsértő volt.
Sear Bliss-en nagyon jól éreztem magam, játszották a Deathly Illusion-t, meg a legvégén a Two Worlds Collide-ot, amikkel én tökéletesen ki voltam elégítve. A dobos lángoló verős dobshow-ja meg egyszerűen lenyűgöző volt. És még jól is szólt :) Koncert közben megkérték a kezemet, kaptam gyűrűt is, meg fröccsöt. Utána a Wataint még megvártuk újdonsült vőlegényemmel, nem éreztük, hogy büdösek lettek volna a zenészek (állítólag Yukban azok voltak), de lehet, hogy elveszett a sátor nagy légterében a szag. Iszonyat durva színpadi díszletek voltak, eltelt vagy fél óra, mire összeállt a dolog. Aztán megjöttek a pandák, de annál sokkal zombibb és pokolibb festések voltak. Látványban nagyon ott voltak, tetszettek a három ágú lángoló izék. Meg a torzított bass hangzás :D Kb a feléig néztem, aztán lepihentem, hiába, öregszem. Vörös Attiláék panteráskodását már csak a sátorból hallgattam, de jól szólt. Béla, a dobos sztár, aki 4 zenekarral lépett fel idén... :) Ő is jól küldte.
Ezen az éjjelen kevésbé fázott a lábam, mert felfedeztem, hogyha szennyes ruhákat tömök a sátor vászna és a hálózsákom találkozási pontjához, nem áztatja el a pára a zoknimat XD Néha, mikor tükörhöz jutottam, szomorúan konstatáltam, hogy a szemeim be vannak vérezve, kialvatlanság, erős napsütés, rengeteg por, és a felelőtlenül agyonvillogtatott stroboszkópok miatt. Fogmosásnál a vérző ínyem miatt estem kétségbe, evésnél meg a fájó fogaim miatt, egyébkén meg már második nap környéke óta görcshatáron volt mindannyiunk vádlija. Minden termékben a feltüntetett magnéziummennyiséget kerestük, hátha enyhíthetünk szenvedéseinken :D Utolsó nap előkerült egy magne B6 tabletta :)
Szombaton szintén nem hozott lázba a Rockélet színpad kínálata, csak épphogy meg-meg lestem őket, illetve mikor kajáért álltam sorba, vagy zuhanyoztam, elhallgattam/elnéztem őket. És elégedetten konstatáltam, hogy Bill is kőbányás gitárost szerzett magának.
Pajtásaim javaslatára megfigyeltem a Paddy and the Rats, pozitív élmény, bár kicsi volt nekik a színpad, illetve a sátor volt kicsi a közönségüknek :D Tetszik ez a kalózos-skótos-íres dolog, rengeteg autentikus hegedűtémát ismertem azok közül, amiket játszottak. Nesze neked Bencze András :D:D:D:D
A fesztivál megkoronázásaként végiglötyögtem Ill Nino-ék koncertjét, bár a szemem már nagyon fájt, és a fénytechnikus srác is össze-vissza villogtatott. Ezáltal kb végig csukva volt a szemem, a zenészekből semmit nem láttam. Még sosem volt olyan élményem, hogy a fénytechnikust fikáznom kellett volna, de ez most olyan volt... Katasztrófa :D A zene viszont iszonysat tetszett, kábé sejtettem, hogy mire számítsak, mert mutatták már nekem számukat, de így élőben nagyon ütött. Kicsit egysíkú volt ugyan, főleg a dobolásra értem, tehát nem vittek bele semmi blackes, blastbeat-es dolgot, de nem is kívánta meg a stílusuk. Az énekes iszonyat ügyes, nagyon széles skálán megállja a helyét a hangja, jobban bejött, mint a P.O.D, bár őket is élőben kellett volna hallanom, hogy ítéljek. Nagyon nagy piros pont a perkásnak, és az akusztikus gitározásnak. Alig vártam, hogy vége legyen, de csakis a fáradtság miatt, meg a fájdalmaim miatt. Útra készen voltam, pihizni már nem tudtam, mert elpakoltam a sátrat. Hajnal 3 körül a pajtikkal taxiba szálltunk, és Pécsen fetrengtünk az állomáson, amíg jött az IC. Egy iszonyú gonosz kalauz és a vonatvezető hangja zavarta csak meg az álmomat, de néha a lebillenő fejem is. Az a 2 óra nem sokat nyomott a latban. Reggel 8-kor Pestre felérve kánikula fogadott minket, meg a szomorú tény, hogy itt már mások is vannak, mint metalosok. Hazavergődtem valahogy, Kristóf felébresztett, mikor tátott szájjal bóbiskoltam a táskámnak dőlve, és a végállomás közeledett. Fél 10-kor ágyba dőlés, aztán fél 6-kor édesapám elvitt étterembe enni, hogy legalább valami normális kaját egyek, ha már egy hétig májkrémen és pizzán éltem. :)
A karszalagomat sajna hétfő este már le kell vágnom, a munkahelyem miatt. De sebaj, kiteszem a falamra, ott a többi is. Remélem jövőre is jön legalább egy annyira nagy kedvencem, mint az Eluveitie, vagy az Ensiferum, és akkor gondolkodás nélkül ott leszek. \m/