Ezek profik. Sőt mi több, zsenik. Eddig is imádtam a pofátlan progos fűszerezéseket a zenéjükben, de most egy igazán kiforrott zenekart láthattam.
A látvánnyal kezdeném, ami szinte tökéletesnek volt mondható. A háttérben az új lemez borítójának a felső része a logóval, és a dalnok úr fejével együtt. A vöröses háttérhez ugyanilyen színű és mintázatú molinók járultak, amiket a hangfalak elé tettek, kettőt-kettőt mindkét oldalra. Minden tök jól nézett ki, a dobszerkó csillogása, és az egyéb állványok és más berendezések feketesége tökéletes harmóniában volt a vörös díszlettel és a koncepciózus fényekkel. Hát még a zenekartagok hogy beleillettek ebbe a képbe! Egységes sötétbarna színű bőrszerkóban volt mindenki, kivéve Janne, aki alig látszott a dobok mögül, mint mindig. A három flótásnak ott elöl csodaszép bőr kilteket dizájnolt valaki, és hatalmas meglepetésemre és örömömre, kardforgatóknak való (vagy szado-mazo) karvértek és vállvédők borították a zenészek amúgy csupasz felsőtestét. Persze az elmaradhatatlan harci arcfestéseken felül. Úgy tűnt, mintha Petri kicsit leadott volna a puhaságából, Sami meg egyenesen olyan kigyúrt volt, mintha konkrétan egy finn harcos katona lenne... Csak a basszusgitárja helyére kellett képzelni valami über-pallost. Emmi természetesen sötétbarna miniruhát viselt, hasonló vagy ugyanolyan anyagból. A gitárokat meg valahogy sikerült nagyon kifinomult stílusérzékkel kiválasztani a bulihoz, mert sötétbarna, fekete, és natúr színűek voltak mind.
A zene pedig... Közel 100 percet játszottak, rengeteg új számot, és régieket is hintettek bőven. Első albumról kettőt is, a legújabb lemeznek kábé a felét elnyomták. Volt Táttárárá, Lai Lai Hei, amiket sajna Kristóf otthonról csordavokálozott (volna, ha tudja, mikor kell). Egy kis csemege is, Petri szavaival definiálva egy "very super-mega-epic song", a Heathen Throne. Egy kis begyorsulós Twilight Tavern, Battle Song, Guardians of Fate, From Afar, One More Magic Potion. Azon kicsit meglepődtem - mivel eddig nem tűnt fel, hogy ezt csinálta volna - Sami nem csak hogy csorda-hörög, hanem kapott egy versszakot is, amit ő hörög egyedül. :o De tök jó mély hangja van, Petrivel együtt nagyon ütős. Így élőben nem éreztem azt a Turisas-os hangulatot az új számokban, ami a hörgést illetően lehet, hogy csak a keverés miatt érződik.
Nagyon nagy műsor volt. Sami szintizett, ami vicces volt, rafinált szólamokkal, szólókkal meg betétekkel turbózták fel a számokat, a zenészek játszottak a közönséggel és sokat is kommunikáltak. Ennyire még sosem láttam örülni őket nekünk. legutóbb, mikort lefotózkodtam Petrivel, nem is gondoltam bele, hogy akkor én gyakorlatilag csak miattuk, az előzenekar miatt jöttem. Lehet, éreztetni kellett volna vele :D De amúgy is biztos örült, hogy kíváncsiak rá az emberek. Nem látni amúgy őket soha a közönségbe vegyülve. Attól félek, hogy Jannét és Emmit fel sem ismerném civil szerkóban...
Hála a jó égnek, olyan gyakran látogatnak erre... És ezt most minden szarkazmus nélkül mondom. Egyik kedvenc zenekarom, és kb. évente - ha nem gyakrabban - van szerencsém látni őket. Nem úgy, mint az Eluveitie, akik szépen kihagyták 2012-t :D
Úgy jöttem haza a koncertről, hogy feltöltődtem inspirációval (elterveztem, hogy megtanulom a Battle Song basszus intróját), nem fájt minden tagom, nem akartam összeesni a fáradtságtól, nem éheztem-szomjaztam, és a pagan/viking asszony szerkóm fullos mivolta miatt is elégedett voltam.
Kissé fázott a fejem a viharos jellegű hideg szél miatt, de hamar hazaértem, és most, hogy jól megírtam az élményeimet, magamhoz veszek egy kis csokit...
