...de jelenleg nem elérhető a felsofokon.hu, ezért most ide rögzítem.
Mit is tettem én a környezetem védelmében 2012-ben? - avagy évértékelés Virág tevékenysége szempontjából.
Amióta van szelektív hulladékgyűjtő az utcánk másik oldalán, lelkesen gyűjtjük külön az úrjahasznosítható anyagokat a családommal. A konyhai vegyes kuka mellé először nejlonokba szórtuk a különböző típusú "értékes" szemetet. Hol előre szétválogatva, hol ömlesztve. Persze akármennyire is közel van a hulladéksziget, lusta egy népség vagyunk, és előfordult, hogy egy hétig is ott ált a szelektíves zacskó, és édesapánk a szagra és a rossz látványra panaszkodva (vagy egyáltalán egy szó nélkül) kíméletlenül bedobta a fekete kukánkba a szemetesautó érkezése előtti este. Ezen sokszor nagyon felidegesítettem magam, és úgy voltam vele, amikor megláttam, hogy a vegyes nagykukában kötött ki a válogatott szemetünk, hogy hagyom az egészet a fenébe, hiszen a Papa úgyis kidobja... Aztán mindig újra és újrakezdtem a gyűjtést. Akár úgy is, hogy a saját papírhulladékomat a szobámban gyűjtöttem, és csak havonta 1-2x vittem le, és így kerültem az édesapámmal a konfliktust, hiszen ez nem szúrta a szemét, se az orrát. (Nekem sem, hiszen a papír nem is büdösödik, mert mitől büdösödne?)
Nyár eleje óta végre lett egy komposzttároló ládánk az udvarban. Már sok évvel ezelőtt szerettem volna, de vagy drágállottuk a beszerzését, vagy senkinek nem volt elég motivációja tákolni egyet raklapokból, lécekből. Nem túl szakszerű, a talajhoz nem ér sajna hozzá a tartalma, és még földet se szórunk rá - nincs honnan kiásni, az egész kert be van füvesítve, nincs szívem belerondítani sehova. De legalább van, és lelkesen szórjuk bele a levágott füvet, a háztartási zöldhulladékot, meg nem evett salátamaradékot, lehullott leveleket. Minden egyes adag újabb komposzt-alapanyag beszórásánál dörzsölöm a tenyeremet, hogy de jó kis humusz lesz majd egyszer ebből. Tavasszal vagy felásom valamelyik részét az udvarnak, vagy szerzünk földet máshonnan, hogy legyen mit rászórni.
Így az év legvége felé sikerült rátalálnom egy olyan honlapra, ahol többek közt natúrkozmetikumokkal, "tiszta" termékekkel és azok készítésével foglalkoznak. Tehát mérgező anyagoktól mentes tusfürdőtől kezdve az ételalapanyagokon keresztül a háztartási mosószerekig mindenfélével, és ezek házi elkészítésével. Eddig is kedveltem a bioboltokban található termékeket, azoknak illatát, természetes mivoltát, varázsát... Kicsit olyan "szemfelnyitós" érzés. Persze tele vagyok a régi, "mérgező" kozmetikumaimmal itthon, de úgy gondolom, elhasználom őket... De nem biztos, majd kitalálom, mi lesz a sorsuk. Mindenesetre karácsony másnapján befestettem hennával a hajam, azaz 100%-ban növényi színezőt használtam, és nagyon örülök ennek, próbálom már a környezetemet is rábeszélni - legalábbis aki festeni szokta a haját. A színe egyszerűen csodálatos, és még az illata is tetszik. Öt nap telt el, és még mindig érezhető: sóska, föld, és krumplihéj illatának keveredése. Nem egy olyan eszencia, amit egy hajfestéktől várnánk, de tényleg szerethető.
Karácsony harmadnapján egy nagyhatású ecetes jellegű enzimes tisztítószert kezdtem érlelni, másnap egy tusolóradírt kotyvasztottam házilag. Elindult velem a lavina, hamarosan be fogok szerezni különböző természetes olajokat, vajakat, kivonatokat, és megpróbálom az összes kozmetikumomat saját kézzel elkészíteni, illetve teljesen barátságosakat vásárolni a bioboltokból.
Nem hiszem, hogy az általam megosztott facebook-os gazdikereső, elveszett kutya/cica hirdetések és a petárdázást lejárató képek és cikkek túl sok emberben nyomot hagytak. De ugyanebben, mint az előzően felsorolt dolgokban is az a lényeg, hogy ha csepp is vagyok a tengerben, és együtt a sok cseppnek lehet hatása.
Nincsenek különösen fogadalmaim az újévre. Mindig is lelkes természet és környezetkímélő és védő voltam, továbbra is az maradok. Amiben lehet, ezt kiterjesztem, kívánom, hogy alakuljon úgy, hogy ezt meg is tehessem.
