Tartozom (leginkább magamnak) még ezzel, hogy ezt ide bekörmöljem.

Hát igen. Megfogadtam pár dolgot, többek között azt, hogy legközelebb csak akkor jövök ki tényleg egy hétre Maratonra, ha egynél több kedvenc fellépőm lesz. Iszonyú sokat szenvedtem, és nem érte meg.

Kár, hogy már nem nagyon emlékszem a körülményekre, de a pár szavas jegyzeteimből valamit kihozok

Júni 24. hétfő

Kissé lassan sikerált feljutnunk a fesztivál területére, mert öten voltunk, és nem fértünk be így egy taxiba, és nagyobb taxit meg nem tudtunk szerezni. Hajkurásztunk hát olyan helyi járatot, ami nem fesztiválbusz, mert ott 400 a jegy, a helyi járaton meg valami 150 körül volt a diákjegy. Szóval kicsit elhúzódott a följutás, de hála égnek nem volt olyan undorító füllesztő sorbanállás, mint korábban kétszer is. A fesztivál területére beérve kezdett el az eső szakadni, jellemző. Aztán elállt, fel is húztuk a sátrakat, Ricsié elég érdekesen állt, mintha nem rendeltetésszerűen használta volna a sátor alkatrészeit.

Ezek után megtettük az első kökényi látogatást, ami gyakorlatilag a napi célkitűzés volt. Megázott a vékony széldzsekim, amitől utána fönn a kökényi kocsma "kerthelyiségében" végig fáztam, a kommersz barackse sokat segített, ami szúnyogirtó ízű volt. Ott volt egy srác Lettországból, aki nagyon nyomta az angol vakert, be volt baszva, és mindenkivel barátkozott, még tőlem is kérdezősködött. Fáradt voltam, fáztam, és kedvetlen is, mentem vissza a sátramba pihengetni, melegedni, tervezgettem, hogy este nézek valami koncertet.

Paddy feleannyira se tetszett, mint előző Maratonon, ezért a felénél el is mentem aludni. Egyszerűen ratyi volt, béna mulatós dobolás, izzadtságszagú erőlködés, hogy ők mekkora skótok vagy mik. A sátramban szenderegve fel-felébredtem a PiCsára, s nagyon fázósan aludtam, mint ahogy számítottam is rá... Én orbitális nagy ökör... Nem hoztam egy kurva pulóvert sem. Extra pokrócot sem. De amit tudtam, azt magamra vettem, széldzsekivel együtt. De cserébe tudtam délig aludni, talán felhős volt az idő.

Júni 25. kedd

Sok eső, atomkaraj Watch My Dying koncert, pecsás koncertért kárpótló teljes programos Eluveitie koncert jellemezte a napot. Utóbbiban a meglepetést az Omnos című szám okozta, amit nem emlékszem, hogy hallottam valaha élőben. Meg valaki megfogta a seggem, s nem derült ki, hogy ki volt az. Este vettem egy Dimmu Borgir-os pulcsit, hát, a fázásomon nem sokat enyhített, de tüdőgyulladást legalább nem kaptam. Éjszaka 10-12 fokok voltak. Teljesen beburkoltam mindenemet ruhákkal, hálózsákkal, sállal, kapucnival, de ugyebár a légzés miatt kellett rés, így a homlokom mindig kiszabadult, és arra ment a hideg. Ez később egy hónapig tartó homlokfájást okozott. Most, hogy ezt írom, még érzem is azt a helyet. Az orrnyálkahártyám meg a torkom minden reggelre bedurrant, de sok vitamint hoztam direkt, ettem, meg napközben a nap (ha volt) felmelegítette, meggyógyult, csak aztán este minden kezdődött elölről. A telefonomat beadtam tölteni egy egész napra az értékmegőrző-telefontöltőbe, de szerintem a csaj max 1-2 órát töltötte, mert kevés nyomkodástól tök hamar lemerült megint.

Júni 26. szerda

Sok folkos zenekar volt ezen a napon, végre meleg idő, de hideg szél, ami brutál kegyetlen leégést okozott rajtam, mert alulöltöztem, és napvédőt se használtam, pedig lecipeltem Pécsre... A jegyzeteim azt írják, telefonáltam is.. Gondolom a barátomnak. Asszem ezen a napon fürödtem és mostam hajat először. Merthogy eddig hideg volt, és meg se izzadtam, és jó szagom volt, minek hozzam magam olyan kényelmetlen helyzetbe, mint a fürdés? Ez volt az a nap, amikor először volt nagyon részeg a Kristóf, vicces volt. Megint korán aludtam, de minek. Egész éjjel rázott a hideg, megint nem öltöztem föl eléggé. Amikor meg már van rajtam 5-6 réteg, akkor meg már elszorítja a vénáimat a karomban, hónaljamban, itt-ott a ruházatom, és akkor meg azért nem tudok aludni, mert zsibbadok, remek.

Másik fogadalmam: többé nem sátrazom egyedül. Mindegy, hogy kivel, ha sikerül lerángatnom a páromat, akkor vele, de egyéb személyek, akik nem kívánnak kufircolni (se mással, se velem) a sátramban. Muszáj, mert kihűlök... Pont a megelőző héten volt 40 fokos kánikula, amikor éjszaka se ment 20 fok alá a hőmérséklet, akkor meg az lett volna a baj, a meleg lehetetlenítette volna el a fesztivált. Persze ezek után meg a napfelkelték csak addig voltak jók, míg tényleg csak épphogy kiállt a jeges zsibbadás a tagjaimból, már vehettem is le a nyolc réteg ruhámat, mert fulladoztam megfele.

Júni 27. csütörtök

Reggel 9-kor már Kökényben költöttem el a reggelimet. Nappal felfedeztük a villányi borozót, ahol endless mennyiségű rozé hosszúlépést vedeltünk, és az egyre melegebb nappali időben ez iszonyú jól tudott esni. Nem is ittam igazából nagyon alkoholt. Ebből megittam 3-4 pohárral, ez volt a legnagyobb "bebaszásom" szerintem az egész fesztiválon. Inkább finom kajákat vettem.

Még mindig inkább hideg volt, amikor azon a menedékhelyen snapszeroztunk, csúnyán ránk ereszkedett a rossz idő. Blackmetalkodtunk, Sear Bliss nagyon király volt, az elejére odaértem a zuhanyzás után. Marduk volt, ami tetszett, Kreator is fasza volt, de nem az én világom. Mentem aludni, de előtte vettem egy visszaváltható korsót, hogy ne kelljen a fogmosás miatt vízért oda-vissza rohangálnom.

Júni 28. péntek

Annyira érdektelen volt hármunknak Kristófnak és Ricsivel a napi fellépőlista, hogy bementük Pécsre várost nézni. Elfáradtam a sétálásban, a fiúk gyorsabban lépkednek. Zabáltunk kínai kaját, ami - bár már hozzászokhattam volna - akkora adag volt, hogy nagyon nehezen csúszott már a vége. De megettem, mert kifizettem, basszameg... Utána csak ilyen nyugdíjastempóban tudtam tipegni-topogni, olyan nehéz volt cipelni a megevett kaját. Azért félúton Kökény és a fesztivál közt beültünk rozéfröccsözni még, és láss csodát, megint korán aludtam.

Júni 29. szombat

Megint snapszereztünk a menedékben, tollasoztam Zsófival meg Fióval, utána jengáztunk, s közben zabáltunk smack levest sopronis korsóból, adtak az ottani csajok forró vizet. Bence. Ki az a Bence? És miért van ide felírva nekem az, hogy Bence? Valaki, ötlet? Ja... :D De gyökér vagyok, persze, Deák Bill gitárosa.

A fürdések egy órásra nyúltak, mert vittem magammal minden szart, bakancsot, hogy teljesen át tudjak már ott öltözni az esti szerkóba, stb. Egyre melegebb vizeket találtam fürdéshez, mindig a legnéptelenebb helyre kellett menni, ahol nincs még elfogyasztva, ja meg nézni kellett, hogy fel volt-e nyomva egyáltalán a bojlernek a biztosítéka. Találtam wifit is, így a fesztivál végén rájöttem, hogy hol is van... A sátramban sikerült csövesszagot alkotni. Pedig nem piáztam, és nem izzadtam be (nagyon), inkább a sáros ruháim tették szerintem. Ja, mert rögtön az első vagy a második este sikerült seggreesnem, és a legjobb cicanacimat és szoknyámat csatakra összesározni.

A Rockmaraton élettapasztalatokat, a mit hogyan csináljak legközelebb, és mit ne, majd egy másik posztban.