Na, szépen átaludtam a mai napot. Ahhoz képest, hogy 9-kor keltem. Reggelire barackot ettem, nemtom mit csináltam kb délig, de bedőltem valamikor az ágyba (közbe Mama meg Adél is megjött, hallottam), és ötig aludtam. Aztán úgy döntöttem, megyek Jamie Winchester koncertre, hamár Lívia meg Dó is meginvitált. Taliztunk, meg minden, aztán mentünk a színpadhoz. Nagyon jól játszottak, iszonyat bejött. Talán kicsit sikerült kimozgatni a tegnapi headbangelés okozta izomlázat, de a füldugulás nem szűnt meg :) Eksön után lazultunk még kicsit a Petőfi híd környékén, a ZP dallamai kihallatszottak oda. Luc hazahozott kocsival, közben sültkrumplit is kaptam McDrive-on keresztül, és a cicánk már mászott volna be a kocsiba mikor meghallotta a hangom, hogy megérkeztem. Papa még ébren volt. Most jöttem ide gépezni. És most közlöm, mit álmodtam két nap egymás után. A Déveset a mai (már tegnapi) délutáni alváskor álmodtam.
2005. 07. 01. Egy békásmegyeri lakótelepi rendezvényről gyalog hazafele jövet átkarolódva sétáltam a fiatal (max 20 éves) Marilyn Mansonnal. Megkérdeztem, hogy kényelmetlen-e, ha a vállánál fogom. Azt hiszem nem volt az. Ő a derekamnál karolt át. Aztán rájöttem, hogy nekem is kényelmesebb volt a derekát fogni, és éreztem, hogy van kis hasa. Mikor elengedtük egymást, mert valamiért megálltunk, utána kézenfogott, mintha járnánk, és úgy mentünk tovább. Úgy kezdődött az egész, hogy az egyik 186-os busz sem akart megállni nekünk (mert ilyen út mellől spontán utasfelvevős rendszer volt éjszaka), mert szerintem Manson külseje riasztotta a sofőröket. Így hát azt javasoltam neki, hogy cseréljünk akkor helyet, hogy én legyek kívül. Helyet is cseréltünk, és akkor karolt át. Tök jó volt, meg minden, merthogy Manson akkor szép volt meg fiatal, és így egész jól éreztem magam. Végülis valahogy feljutottunk egy buszra, a bal oldalon ültünk le ilyen kettes ülésekre, és az előttem ülő emberben Tamást (Csundi haverját) véltem felfedezni. Meg is simogattam a buksiját, figyelemfelkeltés céljából. Hátrafordult, ő volt, csak hullámosabb volt a haja, világosabb, az arca kb egy 35 éves férfié, és orrpiercingje volt.
Hát így ennyi. A másik:
2005. 07. 03. Bakker, nemrég még annyira élesek voltak a határok, mostmár csak homály van, de azt tudom, hogy Dave volt ott, meg Nóra, aki nem hasonlított magára. Valami táborszerűben voltunk, (szerintem az mtt-sek közé csöppentem) szóval egy ismeretlen épületben, lényeg, hogy nagy volt, sok szobával-helységgel. Dave megérkezett, én nagyon izgatott lettem, odamentem hozzá. Azt hiszem gitározott, mindenesetre találtunk valami közös témát. Nem tudtam tartani magam, muszáj volt a nyakába ugranom (na jó, csak nagyon boldogan megölelnem), annyira jó volt. Aztán valamiért elindultunk az épületben, mintha valami marhulási lehetőséget kerestünk volna. Elkezdtek ilyen okostojások követni, erre futásnak eredtünk, Dave kézenfogott, úgy húzott irányba. Rohantunk jó ideig, egyik óriás teremből a másikba, közben kacarásztunk, és tök jó volt, hogy Dave ilyen jófej. Ugyanúgy nézett ki, mint mostanában, alapvető arcszőrzete elmaradhatatlan volt. Valahogy előkerült Nóra is. Nem ő volt külsőre, csak a neve, meg a személyisége volt az övé. Mellém állt, úgy gyalogoltunk hármasban. Én átkaroltam mindkettőjüket vállon, azaz igyekeztem, hogy Dave-nek ne legyen kényelmetlen átkarolni. Múltkori mansonos álmomban is ilyen helyzet volt, csak akkor nem tudom, ki volt a harmadik. De az amúgy is előttünk ment. Mindegy, szóval kitaláltam, hogy Nóra is örülne, ha Dave mellé kerülhetne, meg Dave is, hogy két oldalról csajok veszik körül. Bár kicsit féltékenyen, de kombináltam, hogy mindenkinek jó legyen. Aztán úgy mentünk tovább vígan hármasban. Innen nem nagyon emlékszem mi történt, de Dave izmosabb volt, mint Manson, legalábbis mikor a derekuknál fogtam őket, ezt vettem észre :)
