Szombat első konc amire mentem Depresszió volt, felhívott Viki, hogy ott találkozzunk, és asszonta benn vannak a sűrűben, ahova utánuk másztam. Kb 40 fok volt az átlaghőmérséklet, de jó volt a zene. Utána szereztünk valami hűsítőt, egy koktélbárban vettük egy kisvödör nemtommilyennevű koktélt, és négyen ittuk szívószállal. Kerestem Csundiékat, Tcs alatt meg is találtam őket. Beljebbmásztunk a tömegbe de hamar ki is jöttünk. Én legalábbis mentem vissza Vikiékhez. Ott mondtam nekik, hogy jó lenne első sorba menni. Mondtam hogy megyek utánuk, de előtte megkeresem a húgaimat. Vittem is őket is első sorba, míg nem kezdődött a Korn, de se Csundit, se Vikiéket nem találtuk meg, szóval visszamásztunk biztonságos távolságba a zúzda várható epicentrumától. Én befurakodtam nagyjából középre, ott is volt tombolás. Épphogy sikerült pár elmosódott fotót csinálnom. Bejött a zene, csomó számot ismertem, lehetett rá ugrálni meg minden. Mikor a One közepébe vágtak bele, azt hittem kiugrik a szívem, feltöltődtem adrenalinnal és ugráltam mint egy hülyegyerek. De istenjó volt. Csomót húzták a közönséget, összesen kb 20 percig üres volt a színpad. A basszeros meg a dobos jól elszórakoztattak minket. A Master intrónál is nagyon felpörögtem, de a körülöttem állók nem is ismerték fel szerintem, mert szemük sem rebbent. Pedig annyira nem is volt felismerhetetlen. Ez a Davis nagyon durva ember, teljesen kész :D Na azért jó volt őket is látni, jól szólnak élőben. Jöhetnének még. Úgy mint a 69 Eyes. Jöjjenek csak :)