Ma kétszer ért szívroham, egyszer mert ismeretlen szám hívott, egyszer mert végre írt... De semmi. Se előre, se hátra... Vagy én már nem is tudom. Ma is voltam SG-n, változatosság kedvéért. Nagyon jó volt, mint mindig. Rájöttem, hogy nagyon de nagyon imádom a One-t. Konc után kis kitérővel (hazafuvaroztuk Atiékat) jutottam haza hála Lucnak. Hogy tanulni mikor fogok, azt nem tudom. Kéne ilyen napi beosztás táblázat: 1 óra mikro, 1 óra basszusgitár, 1 óra depizés, 1 óra kötelező olvasmány, 1 óra éneklés, 1 óra tépelődés és idegeskedés. Franc essen ebbe az egyetemi életbe, mostmár tuti h gyökeresen megváltoztatta az életem... Az AKG-ban sose tanultam, itt muszáj lesz.
Ma a Gábor alszik a helyemen (azaz azon a helyen amit a Kató szobájában bérelek), szóval be kell lopóznom a Balázshoz. Örülni fog.