Egyre inkább érzem a szakadékot köztem és azok a dolgok közt, amiket tanulok... Annyira idegen, olyan fölösleges... Nem akarok diplomata lenni. Se közgazdász. Beszélek két nyelvet középfokon, de akkorse kell ez nekem. Most nem tudom mi legyen. November van. Újra akarok felvételizni. Pestre. Viszont nem tudom mennyire számít bele, hogy idén hogy tanulok. Iszonyatosan félek a vizsgáktól. Hogy fogom én elmondani szóban a mikroökonómiát...?? És a matekot?? Sehogy.. hát ezaz. Órákra sincs kedvem bejárni. De bejárok, és csak szenvedek. Kellett ez a sok macera a semmi miatt...? Igen, semminek tartom, mert igen kevéssé van hozzá közöm. Egy rohadt szaksajtó házi miatt is képes vagyok kiborulni és depizni egész nap. Sehogyse jó ez... És lehet ráfogni az időjárás-változásra, hogy azért vagyok ilyen kedvemszegett... Rendben. De majd ha tavasszal is ezen az állásponton leszek? Hát igen. Nem beszélve a sok hülye beadandó munkáról, prezentációról, portfólióról... És a tanárok, akiket kedvesnek hittem, még agresszívkodnak is ezekkel a dolgokkal. Határidő ha nincs betartva, egyes!!! És a szóbeli felelésen meg leszünk szivatva. Köszi a biztatást.
Lehet, hogy el lettünk kényeztetve az AKG-ban, hogy nem kellett tanulni, és simán átmentünk 4-esekkel, 5-ösökkel év végén, meg érettségin, meg ilyenek. És igen, mondhatom hogy hozzászoktam ehhez. Felkészültem, hogy eztán már nem így lesz. De az, hogy ilyeneket tanuljak, mint most, ez abszurdum. Kit érdekelnek ezek a dolgok... Engem nem. Hát jó, én hibám, nem néztem utána, mi a francra is jelentkezem. Nem is érdekel a felsőoktatás. Már itt tartok. Inkább járnék valami rajzsuliba. Meg dolgoznék mellette. Meg járnék zenetanárhoz. Már ha nem vennének fel valami értelmes szakra. Illetve amíg nem vennének fel. Megőrülök, ha azt kell csinálnom, ami teljesen hidegen hagy, és száraz és unalmas és nyögvenyelős... Ja és most az van, hogy kiderült, hogy a szakunk jövőre megszűnik. Szóval nem lesz utánpótlás nálunk. És azt sem tudom, velünk mi lesz. Mi van, ha valamiből megbukok, és újra fel kell vennem? Mondjuk ezen nem rágódok, tuti lelépek innen. Csak bírjam ki még ezt a félévet... Vagyis évet. Vizsgákkal együtt... Bár abba lehet hogy belehalok - érettségi előtt sem paráztam ennyire. Végülis nézhetem a jó oldalát: kapom a szoctámot, amiből igazából semmi nem fog megtérülni, mert k... sok pénzt szórtunk ki az ablakon mire túlestem ezen a nagy váltáson, hogy középsuliból a felsőoktatásba... Járhatok ingyen úszni. Meg mindenfélét sportolni. Szupi. Olcsón lakhatok egy másik városban. Megismertem jófej emberkéket. Önállósodtam egy picit. Tovább ismerkedtem a MÁVval. Taliztam sokat Kaszkával. Lett kék diákigazolványom.
A bejegyzés trackback címe:
https://nefrediel.blog.hu/api/trackback/id/tr56145984
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.