Na, végre lebarnultam valamennyire. De már hámlik a gyíkom. Venni kell hennát hogy átrajzoljuk ha már kiadtunk érte 20 BGL-t. A tengerpart az homokos volt, de a part mentén fonalas zöldmoszat-telepek hullámoztak, amin elég undorító volt áthatolni. Főleg, hogy bele-beleakadtak a döglött medúzák, és tengeri férgek is mászkálgattak benne. Lett építve homokvár is, bár én nem vettem részt benne, épp durcás voltam. Voltak nagy hullámok, bikiniletépő erősségűek is. Matraccal nagyon buli volt, elringatózgattam rendesen. A partra csapódó hullámokba befeküdni igen veszélyes, ahogyan végighengerget a víztömeg a homokon, elég fájdalmas a csontoknak, és a homok is igencsak horzsolta a bőrömet, mellesleg telement az összes létező ruhadarab is vele, ami rajtam volt. A víz nem volt olyan émelyítően sós, mint az Adria vize, és a szemet sem csípte ki. És nem volt szükséges minden tengervizes érintkezés után azonnal lezuhanyozni, nem kristályosodtunk ki tőle. Az idő kellemes volt, a nap a hátamra égetett egy kör alakú vörös foltot, ezen kívül nem volt különösebb gondom. Beásogattuk egymást a homokba (mindenkit, kivéve engem és a Papát), egy gödör volt a napozóhelyünk, nagymatraccal árnyékolva. Amúgy az árnyékért fizetni kellett. A homok perzselte a talpunkat, de estefele már jó volt. Egy hatalmas tengeri vihar kerekedett valamelyik nap, szép nagy villámokat csattogtatva. Sietve összeszedtünk a sátorfánkat és bemenekültünk a szálloda medencéjébe. A víz amúgy ott nagyon hideg volt, de langyosnak tűnt a jeges eső mellett. Olyan erővel zúdult le, hogy csípte a hátunkat. Azt a medencét tehát jó időben nem lehetett igazán élvezni, én szívesebben feküdtem félárnyékban a napozóágyon. Utolsó nap ellopták a jókis labdánkat... De a viharban zsákmányoltunk egy, a szélben tehetetlenül sodródó kis bálna alakú bébimatracot, vagyis ilyen gumi-úszókát, amiben csak ülni lehet.

Most ennyi, majd még írok az éjszakai életről, illetve a bazársorról, a szállodai szobákról, az odaútról-visszaútról, meg az aquaparkról.