Nem hiszem el, mekkora kripli vagyok. Kedd éjjel arra ébredek, hogy valamiért iszonyatosan könnyezik mindkét szemem. Ahogyan rendesen magamhoz tértem, feltűnt, hogy ez nem éppen normális dolog, így kimentem a mosdóba megnézni, hogy még is mi van. Megláttam a bal szememet, aminek a környéke kb cipó méretűre dagadt. A szemgolyóm pedig teljesen vörös volt. Kissé elfogott a szédülés a látványtól, és le is esett a vérnyomásom, hanyatt kellett feküdnöm a szennyesruhákon, hogy ne ájuljak el. Ziháltam egy sort, és visszamentem aludni.. Reggelre természetesen összeragadt a szemem. Főztem kamillateát, és úgy borogatva próbáltam továbbaludni. 10-kor ébresztett apám telefonon, hogy menjek ki lebélyegezni egy számlát egy emberkének, aki hozott dolgokat. Na jó, mondom, csak előbb megpróbálom kinyitni valamilyen módszerrel a szemem. Nem emlékszem, hogy az ember olyan furcsán nézett volna rám. Nem biztos hogy visszalaudtam, nem vágom. Kajáltam gondolom meg ilyenek. Aztán megjött Adél, aki azt mondta. Mi van, most keltél? vagy sírtál? - Hát igen. Elég gyászos volt az ábrázatom akkora puklival, mintha bevertek volna. Csak épp nem lila volt. A kamillától, vagy ki tudja mitől, estére már alig volt pukli. Csak vörös volt mint a szemét. És nem is volt kellemes. Cseppenteni semmit nem mertem bele. De azért kimentem az utcára... Mondjuk aznap meg másnap még 4-5x sírtam is, nem vész. Mondjuk ez sztem nem akadályozta a gyógyulásban, már ha beszélhetünk ilyen folyamatról. Mert tegnap már alig volt valami vész, csak simán piros volt, és már nem is annyira. Tegnap este viszont már kezdett elromlani a másik szemem is... Égett, meg minden, és már homályosan is láttam... A Dr House-t néztem és folyton pislognom kellett, nem láttam egyszerűen tisztán. Most is itt vagyok és rontom a szemem a monitorral, mindegy... Az orvos nem fogadott, mára adott időpontot. Ez igen szép dolog. Mivel pont tegnap este voltam a legrosszabbul, áh, utálom ezt... Mivel elindult egy kellemes kis torokfájás is, köhögéssel, arcüreg-, fül-, és fejfájással kombinálva. Ja és ki ne hagyjam hogy az összes ízületem, köztük legjobban gerincem fájt a legjobban. Szóval feküdni se igen tudtam... Aludni meg méginkább nem, mert állandóan nyák tolult a torkomba, amit le kell nyelni, különben megfulladok, a nyelés viszont kínzó fájdalommal jár. És még a köhögési ingert is beindítja, nyami! Szóval így keltem fel 3 és fél óránként inni egy aspirin c pezsgőtablettát, és végülis ma már egész jól vagyok.. 7-kor és 10-kor is összeragadt szemmel ébredtem, de felhívtam őt, meg amúgy is, kicsit már jobban vagyok. Szóval a meghűlés - vagy mi - nehezén már túl vagyok. Fürödtem is, meg a nap is kisütött, egyenes út a gyógyuláshoz. Már csak játszanom kéne kicsit a gitáromon, és tök jól lennék. Csak Attila még alszik, nem akarom zavarni. Én is utálom ha hangoskodnak legszentebb tevékenységem közben. Na mindegy. Most kipanaszkodtam magam asszem. Ámen.