Vedd észre magad, nyisd fel a szemed, gondolkodj már!!!
Nem lehetsz tökéletesen olyan, mint amilyennek én szeretnélek, hogy legyél, de olyan fantasztikusan idegesítő, ahogyan eltér a véleményünk, hogy ezért érzek még mindig irántad izgatott érdeklődést! És nem arra mondom, hogy eltér a véleményünk, hogy mi bassza tönkre a kapcsolatunkat, a te életedet (az enyémet nem, mert én nem fogok így élni, mint te, vagyis úgy mondanám, ha ilyen maradsz, nem veled), meg úgy az egész boldogságunkat, hanem arra, hogy milyen izgalmas személyiség vagy, milyen fantasztikus, hogy végre tényleg van valaki, akivel komolyan el lehet beszélgetni, szinte minden témáról, sosem válik unalmassá. Fantasztikus, hogy van valaki, aki foglalkozik azzal, hogy egészséges vagyok-e, vagy beteg, hozzon-e gyógyszert, vagy sem, megpuszilja a könyökömet, ha bevertem, bementem-e iskolába, vagy sem, előkelő helyre helyezi a tőlem kapott ajándékokat, hordja az én ruháimat, amit gyönyörködve nézek rajta. Végre egy hús és vér ember, aki szorosan átölel, nem úgy, mint a rég nem látott rokonok, hanem úgy igazán, tényleg. Megmelegíti az átfagyott tagjaimat a testmelegével, akkor is ha gyűlöli a hideg érintést.
Fantasztikus vagy. Fantasztikus voltál. Kislány korom óta ilyen társra vágytam. És sajnálom hogy nem tudlak elfogadni. És azt is, hogy belefáradtál az elfogadtatásba, így gyakorlatilag már nem is próbálod, és úgy teszel mintha egy fadarab lennék, akit lehet ülőkének használni. Én is belefáradtam, hogy bántasz. Nem próbálkozol kiengesztelni. Amit teszel, azt magad miatt teszed. Én persze értékelem hogy zenélsz, meg suliba jársz, de ezt is magad miatt teszed.
Nagyon sajnálom, hogy ide jutottunk. Hiszen voltak kellemes meglepetések sorra, de annyi szarság került elő ezen kívül, hogy nem tudtam elnyomni a meglepetés örömével a szarság bűzét. Hidd el, hogy nem elég 50% boldogság ahhoz, hogy elnyomja a másik 50% szomorúságot. De minek is írok ilyesmit, mikor te már talán rég feladtad, és soha többet nem keresed a társaságom.
Szerettelek, most is szeretlek, és még szeretni foglak valameddig.
A bejegyzés trackback címe:
https://nefrediel.blog.hu/api/trackback/id/tr736145759
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.