Bakker XD Azt álmodtam, hogy felvettek zenesuliba, és épp órám volt, és Mikael Aekerfeldt volt a tanárom :o És a Closure-t tanultuk :D Nem csak külön a basszusgitárosoknak tartott órát, hanem vegyesen, mindenki a saját hangszerén tanulta meg. Olyan lelkes voltam, hogy oda is mentem hozzá (persze "Tanár Úr" megszólítással :P), és megkértem szépen, hogy tanítsa meg nekem a dob részt is, hisz az milyenkurvajó. :) Mondta, hogy oké, de vagy csak az óra végén, vagy majd külön, nemtom mit mondott. De óra végén azt is elmondta, hogy az én gitárom alkalmatlan normális zenetanulásra, mert túl nagyok a bundok rajta, és anatómiailag is tönkretesz engem, hát még a zenét. Néztem rá értetlenül. Az azért gáz hogy egy ilyen szuper meg értékes gitárt csak úgy lecseréljek... Ráadásul miből..? Na mindegy, azért ültem kicsit a dobszerkó mögött, voltak rajta tök jó ilyen hangzás-izék (kolomp, meg minden ilyen retek), és néztem hogy a dobosok mit játszanak, és próbáltam utánozni :D Mellesleg az óra előtt, mikor még nem jött a tanár, kajaszünet volt, és valamiért az én makarónim a szoba sarkában lévő heverő előtt landolt a földön. Onnan ettem villával, nem tudom miért, visszagondolva kurva undorító volt a makaróni is, meg az is hogy a földön van, na mindegy. És jött a tanár, és nem takarítottam fel, és nem gondoltam bele hogy ez mennyire gáz. És amikor már javában ment az óra, és ugye mászkálni kellett néha, hogy kimenjek középre és eljátsszak egy részt, vagy ilyesmi, akkor láttam, hogy valaki már feltörölte a kupac kaját valami zsepivel, de tésztamaradékok kis csimbókokká göngyölödtek a dörzsöléstől, és ottmaradtak XD De legalább diszkrét koszkupac volt és nem egy rakás hányadék. Aztán óra végén mindenki ment haza. A teremben cipő nélkül voltunk, a terem előtti előszobában mindenki visszavette a cipőjét, és ment haza. Én nem találtam a cipőmet, nem is emlékeztem, hogy mit vettem fel reggel otthon, és csak úgy elindultam mezítláb. Többen mentünk abba az irányba, beszélgettünk, stb. Észrevettük, hogy nincs rajtam cipő. Jé, mondom, tényleg. Hát, nem láttam ott az előszobában, nem volt sehol. Kérdezgetni kezdték, hogy milyen cipőm volt. Én meg keményen koncentrálva próbáltam visszaemlékezni: nem topánka, nem szandál, nem is papucs, hiszen ősz van. Bakancs sem, nincs türelmem fűzögetni mostanában. Igen, a Tiszámat vettem fel reggel. (Mint mindig amúgy, de lényegtelen.) És akkor arra jutottunk, hogy egész biztosan ellopták, míg mi órán voltunk. Visszamentünk a suliba, és elmondtuk az igazgatónak, hogy cipőlopás történt. A főbejáraton jöttünk újra ki az utcára, és egy másik bejáraton mentünk be, ahol valami büfés-portás-titkár csaj volt, és a folyosó a lépcsőházba vezetett. Mondta, hogy mindenkinek a táskáját át kell néznie, hiszen az elveszett cipőt keresi mindenki, ez az igazgató parancsa. Kb 4-en voltunk, hátizsák is volt nálunk, de nem emlékszem hogy átnézte volna. Én meg már kezdtem volna mondani, hogy hagyjon békén, hiszen az én cipőmet keressük, miért loptam volna el a saját cipőmet. Aztán végül felmentünk a második emeletre a lépcsőn, és ugyanoda az előszobába jutottunk, ami a tantermünk előtt volt, csak másik oldalról volt a bejárat ide is. Ahogy lassan lépkedtem, megláttam az egy pár zöld Tisza cipőmet. Jé, mondom ez végig itt volt csak nem láttam, mert úgy beleolvadt a szürke padlószőnyeges környezetébe :D meg amúgy is félhomály volt. Szégyelltem magam a felhajtás miatt, de belebújtam és elhúztam a csíkot.