Na azóta már dolgoztam is kétszer. Mestere vagyok a különféle kávéfajták elkészítésének. Na jó, még van mit tanulnom. A lábam mindenesetre leszakad, de holnap is lenyomok 8 órát. Suliba is kéne járni.
Muszáj a kőbányai suliba felvetetnem magam, muszáj!!!
Egy tücsök ciripel a gépemben, legalábbis úgy hallatszik.
És nincs saját pendrive-om. Kíváncsi vagyok mikor lesz. Még csak 4 nap telt el azóta, hogy. Nem merek belenézni a közös képeink mappába. Meg úgy amúgy se, semmit. Kár, hogy a munkahelyem is olyan jellegű amiről csak ő jut eszembe. Pedig még nagy pláne lett volna, hogy beszélhetek vele a tapasztalataimról, meg szabályokról, amit kívülállóként idáig nem nagyon taglaltam. De mostmár asszem mindegy. Majd érdeklődök mástól, hogy mi hogyan van.
A csókolózó párocskák látványát már nem esik annyira nehezemre elviselni.
Annyira sajnálom. Akkora lúzer vagyok, hogy hagytam ezt így alakulni. Nagyon hiányzik. Ma még nem sírtam, itt az ideje