Ahh, kezdődik..
Nem bírok aludni, éjjel egy van, az összes húgom fel-alá mászkál, hangosan hifit hallgat vagy tévét, két másik személy is fel-alá mászkál meg nevetgél, de a holnap reggel 6-kor való ébredés miatti bűntudatot valahogy nem érzem rajtuk. Én őket találom bűnösnek az én nemalvásom miatt. És ideges vagyok, mint a papa. Ijesztő, hogy húszévesen ilyen neurotikus tüneteket produkálok. Nőimagazin olvasással próbáltam álmosítani magam, de végig kényszeredett láb ide-oda mozgatással tudtam az ágyban feküdni, és az olvasás egy cseppet sem álmosított el. Belekezdtem Earendil történetébe, de azt meg túl hosszúnak találtam, ahogy végigpörgettem a lapokat a fejezet végéig. Kijöttem tévézni és netezni. Blogot írok, jobb dolgom nem lévén.
Kisnyuszit akarok.
Be akarok menni a suliba, hogy ezt megmondhassam Esztinek. De 3-4 óra alvás után én nem fogok felkelni. Ezek a vasárnap éjjelek ilyenek maradnak. Addig míg az unokatesómék nem szakítanak. Vagy munkahelyet nem vált. Vagy ha én el nem költözök (hovamiből, mivan??). Vagy ha el nem kezdek valami szert szedni. Vagy alkoholizálni lefekvés előtt. Vagy egy jót szekszelni. Na akkor fogok tudni aludni.
Nézek helyszínelőket, vagy RuneScape-zek. Vagy mindkettő.