Remélem a sikeresség érzés ugyanúgy jelen lesz a próba után is, mert most a szervezésben sikeresnek érzem magam :) Köszönet a Pannonnak a 20 perc ingyen telefonálásért hálózaton belül :D
Munkában is sikeres voltam, meg lettem dicsérve, de szerintem ma reggel már nem volt annyira lenyűgözve a kolleganőm :$
És iskolába is mentem ma :D És itthon is dolgoztam az órai munkán :D És még mindjárt csinálok pár fotót hogy legyen mivel munkálkondom pénteken.
Fáj az ujjam, Opeth-et gyakorolni elég gázos most :( Csak úgy megy, hogyha a mutatóujjam használhatatlanságát a gyűrűsujjam bevonásával ellensúlyozom. Gépelni is fáj :P de csak így tudok gyorsan. Lassan gépelni meg nagyobb kínszenvedés, mint a vágás okozta fájdalom :P
Már csak tényleg, azt kéne összehozni hogy holnap reggel is felkeljek rendesen. Esztinek is megígértem. Na meg hát jó lenne összeismerkedni a népművészet tanárnővel végre-valahára :$
Őrá meg szinte alig gondolok. Vagyis igen, azt várom, hogy mikor érzem azt, hogy barátnak el tudnám fogadni. Még kicsit hagyom ezt ülepedni. Egyelőre keserűség van bennem, valahogy letisztult a dolog, mintha most az átverés gondolata jönne előtérbe. Hülyítés, naivságom kihasználása, összeesküvés, koncepcionális hazugság-adagolás, vannak erre még ilyen szép kifejezések. Ez fáj igazából most. Nem tudom, mennyire tenne jót a barátságunknak, ha ilyen megbocsájthatatlan, és tisztázatlan dolgok lengik körül az egészet. Aztán, hogy kímélje a kis lelkemet, amit úgyis jó sokszor megtépázott, jönnének az újabb kegyes hazugságok.
Ez az amiből soha többet nem kérek.