Megtaláltam az elveszettnek hitt fél pár füldugómat :DDD Végre (talán) nem lesz akadály hogy húgom-féle szedett-vedett házibuli közben szépen lefeküdjek aludni amikor csak kedvem tartja. Eddig az volt a jellemző, ha valaki közülük ébren volt, akkor az engem is fölébresztett. A vékony gipszkarton falak csak ilyen együttélési lehetőségeknek adnak teret. Sokszor kívánom azt, bár lenne hova elköltöznöm. Az elmúlt kb egy évben pedig úgy tűnt, lesz is hova. Dehát mostmár marad nekem ez a szoba, amit hát, meg kell mondjam, nagyon nehezen tudnék itthagyni. Nekem van a legkisebb szobám az egész házban, de egyben a legjobb is. Mondjuk sajnálom, hogy nincs lehetőségem átrendezni, mert sem az íróasztal nem fér el máshol, se a szekrény, se az ágy. De ez jó így. Meg minden. Kicsit gyakrabban kéne portalanítanom. Meg talán aktualizálnom kéne a posztereket o_o Noha jó öreg Hetfield-ék még büszkén állják a helyüket, mostanában mégsem ők a főszereplők :$ ennek ellenére nagyon nagy szerepet játszottak a kamaszkoromban, no meg a helyes zenei ízlés kialakulásában :D És persze hatalmas élményeket kaptam tőlük, nevettem, sírtam az eufóriában, sosem felejtem el. Asszem még fent hagyom őket :) max melléjük zsúfolok pár másik gitáristent :D No meg a rajzaim... Amik kinéznek valahogy. Egy mappában tárolom őket... Bár lehet hogy nincs is más mutogatásra méltó darab köztük. Na mindegy, a térrendezést ma már eleget gyakoroltam, ezt majd talán holnap (vagyis ma dél körül) folytatom.