Nemár basszus. Ennyit erről.

De végülis ő is úgy hagyott el, hogy elcsábult egy ottani koleganőjével.. -től... vagy hogy a fenébe ragozzák ezt... Dehát úgysem lesz párhuzam, és én nem akarom hogy az áldozat olyasmit érezzen irántam, mint amit én érzek aziránt a kolleganő iránt. Már ha egyáltalán ő az. Majd egyszer érdekelni fog hogy ki az. Majd őszintén kedvesen megtudakolom. De most még csak felkúrná az agyam. Talán a vendetta kielégít, egyensúlyba hozza azt a gyűlölet-szerű érzést, amit azért érzek, mert ő boldog, én meg nem.