Elhagytam a jó meleg ágyat csak azért hogy éjjel fél 2-kor blogolhassak. Általában ez segíteni szokott, hogy úgy mondjam, könnyít a lelkemen. Ma már írtam egyszer, meg naplóba is, most megint. Vagyis az már tegnap volt.

Idehaza házibuli van, az előbb hányták végig a szobám előtti folyosót. És nem gyengén dübörögnek a lábak, ami az emeletről lehallatszik apukám ágyához, aki biztosra veszem, hogy nem tud emiatt aludni. Ilyenkor forgolódik, zakatol a szíve, ideges, és nem tud visszaaludni. Pont, mint én. De engem most nem a mulatozók stresszelnek. Nehezebb ez a lehiggadás, mint hittem. Minden egyben van, ahogy így végiggondoltam. Nem csak az előző bejegyzésben írtak, de kb mégegyszerennyi hiányosságom van, és nem koptatom a billentyűzetet, hogy legyen azokról is egy felsorolás.

A fejemben a Porcelain Heart c. szám dallamai szólnak.

Van az ágyamban egy extra párna, ami jól jön, ha ketten alszunk benne. Ilyenkor egyedül "alvómacinak", vagyis ölelhető objektumnak használom. Bár vannak plüssállataim, amik megúszták az évenkénti rendszeres leselejtezést, de egyik sem az típus, amit ne sajnálnék, hogy ráfekszek és összenyomom.

Ilyen helyzetekben, amikor kételyek szállnak meg, annyi elméletet gyártok, hogy hogy is lehet ez igazából. Mindenféle rosszra gondolok, és elborzadok, mert semmi nem garantálja, hogy ez nem így van. Rémes érzés. Rémes, hogy ezeknek a mérgező gondolatoknak a rabjává válok egy idő után. Rabja vagyok a sötét, bedőlő falú szobámnak, amit máskor barátságos, kényelmes helyiségnek látok. Kint egy hányásba való belelépés veszélye fenyeget, de egyébként sem mennék ki innen, mert minek.

Utálok itt lenni, amikor ilyen szombatok vannak rendezve. Jó volt, míg volt hova mennem. Úgy volt, hogy van hova mennem. De ez is ellentmondás. Sok az ellentmondás. Túl sokat filózok minden szaron. Ilyenkor ez van, mikor nem tudok megnyugodni. Elindult egy folyamat, és egyre inkább a mélybe ránt, és ez mindaddig így lesz, míg a fáradtságtól a gondolataim már lassabban kalandoznak, és végül elalszom. Várom már ezt a percet.

Most várom, míg elalszanak a vendégek, bár még elég aktívak. Bár van füldugóm, de a folyosón végigtrappolás megrezgeti az egész tetőszerkezetet, és azt nem hogy hallani, de érezni is lehet, és az egész fejed zeng tőle, akár a párnán pihenteted azt, akár nem.

Beállítottam az ébresztőt délre, hogy egy óra alatt levadásszam a szárítóról a munkaruhát, megetessem a nyuszit, megszerezzem a hétfői dolgozat anyagát, zeneelméletet tanuljak és hármashangzatokat gyakoroljak, valamint a Reverie/Harlequin Forest című számot.