Hűha! Megárt nekem, ha két rész Dr House-t is megnézek egymás után. Mivel vele és az orvoscsapatával álmodtam. Egy folyó közelében bandukoltam, amin több kisebb híd is átívelt. A hozzám közelebb eső hídnál sok ember volt, nők és férfiak egyaránt, szabadidős tevékenységeket űztek, pecázgattak, labdáztak, úsztak, miegymás. Én feljebb mentem, a következő hídhoz, ahol 20-30 év körüli férfiak voltak, ők a hídon fociztak. Körbenézelődtem náluk is, de nem nagyon időztem, inkább visszasétáltam az előző hídhoz, ott barátságosabb volt a környezet. Felmentem a híd közepére, és a halakat néztem a viszonylag tiszta vízben. Voltak óriási nagyok, meg egészen kicsikből álló halrajok. A víz elég magasan volt, mintha a híd, mint egy rettenetesen hosszú kád feküdne benne keresztbe. Könnyedén bele tudtam így nyúlkálni a vízbe, hogy játszogassak a halakkal. Oda is úszott egy-két nagyobb hozzám, én apró morzsákat szórtam nekik, és sorban megették. Bedugtam az ujjamat is, arra is rácsíptek volna, ha nem húzom el időben. Így játszogattam a hülye hallal, mint valami pajkos macskával. Egyre feljebb és feljebb kapott az ujjam után, kb 30 centi magasra is kiugrott érte. MOST!! - utánakaptam a bal kezemmel, hogy hátha meg is tudom fogdosni. De csak elütni tudtam, mint egy pingponglabdát az ütővel. A híd talaján csattant, majdnem beesett a másik oldalon vissza a vízbe. De ott megállt a siklásban, és fel tudtam venni. Úgy emlékszem pár másodperc múlva visszadobtam a vízbe. De ez is elég volt ahhoz hogy a körülöttem állóknak felkeltsem a figyelmét. Mindenki idegen volt, és most valahogy mégis elkezdtek érdeklődni irántam, e mutatvány után. Egy-két nővel beszélgettem is, volt, akit elkísértem egy kör úszás erejéig - bár én a parton kísértem végig, amíg ő egy kötélen húzta magát a vízben, úszás címszó alatt. Aztán megváltozott a társaság: beesteledett, és mindenkin hirtelen rendes utcai ruha lett a strandolós helyett. A hídon átsétáltunk a túlpartra. Akkor kezdtem észrevenni, hogy kik is vannak itt: azok a bizonyos orvosok, Chase, Forman, Wilson, Cameron és House. A nőci fogott egy fényképezőgépet, és csoportképet szeretett volna csinálni. Több ember is volt ott, legalább 15, mind beálltak a fényképezéshez. A második fotónál már én is a közelbe értem. House külön állt, mintha antiszockodni volna kedve. Én meg alapból nem álltam oda, hisz nem az én társaságom, nyilván nem kéne rajta lennem a közös fotón. De a néni mondta, hogy mi is menjünk oda, legalább a szélére. House antiszockodott még pár másodpercet, aztán átkarolta a vállamat (vagy én őt?) és odacsatlakoztunk a csoport széléhez. Természetesen a hátsó sorba, így valaki pont kitakarta a fejemet (Wilson), ezért kissé szélebbre álltam, de így is tuti úgy néznék ki a fényképen, mint egy oldalra kandikáló leskelődő vigyorgó izé. House végig a vállamon pihentette a karját. Kedves gesztus volt tőle, s úgy tűnt, haverok vagyunk.

Hát ez fantasztikus.