Már véletlenül azt hittem, hogy megjött a kedvem a tanuláshoz. De persze mikor nekiülnék tételezni, már nem megy az csak úgy. Elképzelésem sincs, hogy fogom csinálni. Ma a melóhelyen olvasgattam klassz dolgokat a trecento és quattrocento művészeiről, dehát... :/
Meg Kőbánya is... MUSZÁJ bekerülnöm. De erre csak péntektől szabad gondolnom, addig is felváltva fogok nyűglődni, tanulni, kínlódni, olvasgatni, szenvedni, memorizálni, egyéb lófasz.

Hiányzik ő. Olyan szépet s jót álmodtam megint, olyan kellemeset, szeretőset, izgalmasat, cinkostársasat. 

Van sok nyuszim. Nem egy, nem kettő.