Egy olyan egész tűrhetően zajló, barátokkal teli suli-buli est után csúnyán elrontotta a feelinget az, hogy igencsak nyáriasan öltözve vágtam neki az éjszakai hazaútnak, ami azt jelenti, hogy kb 10 fok volt, tartósan, idegesítően szemerkélő esőben, saruban, szoknyában, egy szál ronggyal védekezve az eső ellen baktattam végig Szentendrén, és aztán még ültem 1 órát a hidegben, mire jött az éjszakai busz. Isteni érzés volt feltenni a lábam a fűtőobjektumra az ülés mellett, de tudtam, hogy ez a kellemes utazás (+száradás) csak néhány percig fog már tartani. Előre nagyon fanyalogtam, hogy le kell szállni és át kell vágni majd a lakótelepen. Istenem, de kibaszottul utálom ezt! Nyáron is csomószor volt, hogy fáztam ezen a hazaúton, hát még télen! Hogy nem vagyok képes soha normálisan a körülményekhez illő meleg ruhával felkészülni... Komolyan az lesz, hogy kidobom az összes kabátomat, és beruházok egyetlen darab, hiperszuper hegymászó minőségű, szélben, esőben, fagyban tökéletesen szigetelő ruhadarabra... Már kb 2 éve vágyom erre, ősszel meg kell valósítsam.
Most pedig irány ki a nyuszikhoz, ketrecrendezés fog történni.