Miért nem megy? Vagy ha megy, akkor miért érzem azt, hogy dehát nem is? És miért érzem langyosnak? És félvállról... És csak úgy. És "hát akkor legyen úgy ahogy te érzed". "Legyen úgy, ahogy te akarod." Nem szó szerint. De valahogy így.

Nem illünk össze? Csak úgy elvagyunk? Most akkor hogy van az értékrend? Kamu az egész?

Kedd: bocsi ez nem jön ma össze, legyen szerda.
Szerda: bocsi nem jön össze, mert ez meg az van. Akkor vasárnap.
Vasárnap: hát bocs de legyen inkább hétfő, nagy baj?

ismétlőjel, ismétlőjel. 

Nem csak ez a baj. Ez még oké. De az átmenet, a várakozás, a távbeszélgetés, mint katasztrófa, tragédia.

Fasz kivan hogy rendszeresen rínom kell a gép előtt msnezés meg blogolás közben.

És akkor még a családom dolgai is kiborítanak, remek, egész hétvégén itatom az egereket.

És nem tudunk dűlőre jutni, megint elbeszélünk egymás mellett, nem értem meg őt, ő nem ért meg engem, rámhagyja a hülyeségeimet, amik lehet hogy azok, de azért hozakodom fel a problémámmal mert nyomja a szívemet, hogy úgy érzem, valami nem százas köztünk. És újra és újra megbizonyosodom, hogy nem százas, nem találok megértő fülekre, nincs problémamegoldás, el van temetve, el van felejtve. De hogy is beszélhetném meg ezt a kibaszott msnen, annyira felbasz, hogy nem ért meg engem a leírt mondataimból