Jaj, nehezen bírom az ilyen hisztérikus álmokat. Kint voltam az udvarunkon, hasonló borús idő volt, mint most, de a nap nem sütött. Felfedeztem a gyep közepén egy ótvar nagy barlangot, mintha csak a nyuszik ásták volna. De nem. Láttam, hogy ez galambfészek. Gonosz galambok voltak, azok a hófehér tollúak, amik olyan ritkák a lakótelepen. Olyan széles volt a bejárat, hogy két ember egymás mellett is befért négykézláb. Volt velem még egy tesóm, nem tudom melyik, de együttműködő viselkedést tanúsított. Felkiáltott, hogy valami szúr, úgyhogy ne menjünk be. A galambok csapdát csináltak a bejáratukhoz, apró tüskéket állítottak be a földbe. Rémisztő volt, mennyire gonoszak. Aztán felfedeztük a galambbarlang hátsó kijáratát. Szerényebb nyílás volt, és látszottak az elkeskenyedő járatokban kikandikáló fehér galambtollak, amit egy hegyes bottal megpiszkáltunk, hogy kijöjjenek a barlangból. Sokáig kellett piszkálni, kettő rebbent összesen fel onnan. Aztán volt ott még egy fehér valami. De az nem toll volt, hanem valami szőrős állat. Piszkáltuk, óvatosan, és macskavernyogás hallatszott. Nem tudott kijönni a másik oldalon, a főbejárat felé, mert túl szűk volt neki. Másik oldalról ösztökéltük, és végül felfelé menekült. A galambodú akkorra már vár méretű volt, fejem tetejéig kiemelkedett a földből. A macska egy rácsos részbe szorult felül, ahonnan már kézzel is ki tudtuk szabadítani. Vörös-fehér, csapzott szőrű macska volt, és úgy tűnt, nem idősebb a szopósmacska-kornál. Ő volt a második áldozat, mert találtunk még egy, a galambok által terrorizált kutyakölyköt. Olyan apró volt, hogy kétszer is elfért a tenyeremen. Éreztem a szívdobogását, a fülemhez emeltem, halkan szuszogott is. (pont olyan volt méretre és szuszogásra, mint egy törpehörcsög) Akkor már körvonalazódott, hogy a tesóm, aki velem van, az Adél. Előhozta a nyusziszállító fonott fedeles kosarat, és törölközőket. Állatorvoshoz akartunk rohanni, törölközővel elválasztva a kutyát és a macskát, nehogy magukhoz térve összevesszenek. Volt egy harmadik kutya is, amit az utcán találtam, a házunk mellett. Nem tudom miért futottam oda ki, talán hallottam valamit, vagy ilyesmi. Ja de tudom már! Nem láttam, de valaki kitörte a kisbejáratot a kerítésünkön. Kirohanva egy halott férfit láttam a fűben elterülve, és egy félhalott, fényes fekete szőrű, még aprócskább kutyát. Harmadikként akartuk berakni a fonottkosárba, úgy próbáltam neki helyet csinálni. Azonnal indultunk volna az állatorvoshoz, a hullával nem törődve, mert azt ráérnek helyszínelni, és minket sem érdekelt, és amúgy is gonosz volt, legalább annyira, mint a galambok.

Ez az álom a második része a ma hajnali-reggeli agyrémnek, az első úgy zajlott, hogy nagybevásárolni voltunk a családdal, Budakalászon. Illetve, én valamiféle munkát kaptam ott, raktároskodni, árufeltölteni kellett. A munkás, akinek a szárnyai alá kerültem, hogy betanítson, egy rémesen bunkónak kinéző, öreg alkesz fazon volt, és mondanom kellett neki, hogy én még elmennék vécére. És mogorván odavetette nekem, hogy menjek, de kérjem el a kulcsot. Mivel hogy személyzeti wc-t használnak az alkalmazottak. Nekem nem volt kedvem, inkább a vevőknek fenntartott wc felé vettem az irányt. Mondtam apukámnak, hogy én még fogok itt maradni egy kicsit, melóznom kell. Ők addig kimennek a parkolóba. A mosdó egyben öltöző is volt, és ilyen úszni járó gyerekek is ott öltözgettek át. Bezárkóztam egy fülkébe, és arra lettem figyelmes, hogy wc-papír helyet, ilyen tálcás-alufóliás erdei gyümölcsök vannak feltornyozva. Érdekes volt belegondolni abba, hogy ezzel valaki a seggét törli. Nem tudtam normálisan magamra reteszelni az ajtót, ezért benyitogattak hozzám... Ahogy dézsmálom az áfonyát, málnát, szedret, ribizlit :D Nem is egyesével,  úgy szórtam bele a szájamba :D Az egyik benyitogatónak megmondtam, hogy mindjárt jöhet. És nem hogy visszacsukta volna, ott állt és nézett míg befejezem. Befejeztem. Aztán mentem vissza a meló irányába. Még kiderült, hogy jár nekem egy nagy pohár forrócsoki, egy piskótadarabbal, ez a személyzeti étkezés. Míg a wc-n voltam, ázott a csokiban a piskóta, visszafelé haladva ezt próbáltam elfogyasztani, hogy legyen energiám a munkához. A csoki háromnegyede megmarat, ezt az apukám kezébe adtam, hogy igya meg ő. És hogy úgy számoljon, hogy én itt ma tényleg melózni fogok, nem 10, nem 20 percet, és jobb, ha hazamennek. Majd én elmegyek valami busszal, hiszen csak egy megálló... De azért sajnáltam, hogy egyedül kell mennem, és 3x annyi ideig utaznom.

Még talán az állatos és a melós álom előtt álmodtam azt, hogy valakikkel sétáltam a dunaparton, többnyire mostani osztálytársak, és valaki talált egy apró menyétféle állatot. De legyen inkább görény. Az is ramaty állapotban volt... Senkit nem érdekelt, így én elkértem, hogy majd kezdek vele valamit. Elsétáltam egy ismerősömék házáig, ahol elég sok ember volt, talán házibuli, és valamiért, amikor benyitottam egy helyiségbe, két meztelen barátnőmet találtam ott, és én is meztelen lettem. Kissé meglepődtem, de azért elmondtam, mi a problémám. Hogy kocsi kéne, meg tudnátok-e segíteni, állatorvoshoz kell vinni, blabla. Nem kaptam használható információkat. Egy kanapékkal teli sarokban sok mulatozó ismerősöm volt (akik nem tudom kik lehettek), és közülük egy az udvarban álló kocsijára mutogatott, hogy azt kölcsönadja nekem. Vagy nem tudom, hogy az övé volt-e, de mondta hogy mehetnék azzal. Aztán jött a dilemma, hogy most a görényt melyik ülésre rakom, meg be kell-e csatolni :P

Szerintem azért álmodtam félholt állatkákat, mert magam is kb annyira fájok, hogy aludni alig bírtam, legalábbis forgolódni. Évek óta nem fájt ennyire a derekam, és gitárt kell cipelnem, ma is, meg tegnap is kellett... Algoflex-gél túladagolásom lesz.