Minden épeszű ember életében elérkezik a pillanat, amikor feladja az élvezhető szilveszterért folytatott harcot. Amikor rájön, hogy nem azért nem találta meg a megoldást, mert ő hülye, hanem mert megoldás nincs is. A keresgélés akkor kezdődik, amikor tizenkét éves kor után már nem jelent izgalmat, hogy ébren lehet maradni éjfélig, és akkor ér véget, amikor az utolsó lehetséges forgatókönyvről is kiderül, hogy használhatatlan. A szilveszter úgy ciki, ahogy van. Az agyatlan petárdázás legalább egy kicsit menő, hiszen dolgokat felrobbantani mindig az, de a kötelező vidámkodás egyszerűen elviselhetetlen.

A szilveszterrel kapcsolatos minden baj forrása természetesen éppen ez, hogy muszáj bulizni. Pedig aki év közben nem érzi igényét, hogy hajnali ötkor a Nagykörúton részegen óbégasson, zavarja a nyugalmat és a közrendet, valamint olyan öltözéket viseljen, amilyet máskor nem szokott, az megérthetné, hogy erre az év utolsó éjszakáján sincs az ég világon semmi szükség. Nem áll neki jól. Aki rendszeresen eljár szórakozni, az ugyan gyakran szokott amiatt nyavalyogni, hogy mindig, mindenhol ugyanazokat az arcokat látja, ám azzal azért tisztában van, hogy még mindig jobb ez a felállás, mint amikor megjelenik egy csomó ismeretlen köcsög.

Érdekes összevetni a szilvesztert az általában néhány nappal korábban ünnepelt karácsonnyal. A karácsonyt szintén szokás megvetni, és igaz, a fa, a rokonok meg az a kurva sok szeretet így együtt tényleg émelyítőek tudnak lenni. A karácsonyban azonban kis türelemmel és odafigyeléssel meg lehet találni a szépet, az esetleg kapott drága ajándékokat, szerencsés esetben a finom ételt, és természetesen a cikibb rokonok kibeszélését a menőbb rokonokkal. A szilveszternek azonban nincsenek ilyen szerethető oldalai. Nem is csoda, hogy oly gyakran végződik az egész okádással.

Az alapvető népi bölcsesség, amely szerint aki nem házibuliban van szilveszterkor, az béna, ciki, és egyébként sincsenek barátai, tulajdonképpen helytálló. Nem azért, mert házibulizni szilveszterkor olyan különösen felemelő dolog, hanem mert ilyenkor a közös szórakozás másik formája, az elmenni valahova még sokkal rosszabb. Magyarország egyébként sem a színvonalas, élvezhető szórakozóhelyeiről híres, aki viszont szilveszterkor annak érzi igényét, hogy ezekben költse el a kemény munkával megkeresett pénzét, hát annak tutira elmentek otthonról, jó napot kívánok!

Ahogy az ember öregszik, és egyre reménytelenebbnek látja a szilveszteri jóérzés elérésének lehetőségét, úgy igyekszik egyre jobban fondorlatos anti-szilveszter taktikákat kitalálni. Ezek között az első lépés a nem megyek sehova szokott lenni. De tényleg sehova. Rendes, hétköznapi vacsora, tévékapcsolgatás, éjfélkor legfeljebb két sms, aztán egy körül elalvás. Ezzel a stratégiával az egyetlen, ám alapvető probléma, hogy egy cseppnyi jóérzést sem okoz. Az ember közben folyamatosan arra gondol, hogy ha nem lenne szilveszter, akár valami épkézlábat is lehetne csinálni, és egyébként is, béna és ciki kis duzzogás az egész.

A következő lépés, mint a bajt elkerülni vágyó lépések jelentős része úgy általában, csak mélyebbre süllyeszt a reménytelenségbe. Az otthon, egyedül punkoskodás után egy-két évvel ugyanis már a baráti összejövetel jön, amire igazából mindenkinek egy "Öreg vagyok, lemondtam" feliratú pólóban kellene érkeznie. A baráti összejövetel a házibulitól abban különbözik, hogy nem jelennek meg idegenek, senki nem hány össze semmit, szexre nem hogy esély nincs, de már szó sincs róla, valamint a résztvevők nem is reménykednek a szilveszteri szórakozásban. Túl korán kezdődik, túl korán van vége, és a társaság legalább fele azon gondolkodik közben, hogy ha év közben sem látja ezeket az embereket, akkor miért pont szilveszterkor kell forszírozni a dolgot, és egyébként is, lehet, hogy tíz éve tényleg ezek voltak a barátai, de most már ami közös témájuk még maradt, arról is csak hülyeségeket beszélnek.

Az otthon duzzogásnak van két valamivel szofisztikáltabb alfaja, ám megoldást ezek sem jelentenek. Ezek a vidéki és a külföldi emigráció. Az előbbi nyaralók, közösen bérelt vadászházak/kulcsosházak/kastélyok bérlését jelenti, és soha nincs jó vége. A legjobb esetben szilveszteri házibuli lesz belőle, azzal az apró különbséggel, hogy másnaposan, hótaposóban haldokolni egy kihűlt kandalló előtt sokkal rosszabb, mint otthoni ágyban, otthoni párnák közt. A legrosszabban meg egy rakás idegen ember méregeti egymást, miközben egyaránt arra gondolnak, hogy van-e a társaságban valami pszichopata, aki ragaszkodik majd ahhoz, hogy mindenki teli torokból énekelje a himnuszt. A külföldre menekülés alig egy fokkal stílusosabb, ráadásul abból az ostoba feltételezésből indul ki, hogy máshol nincs szilveszter, vagy ha van is, ott sokkal jobb. Ugyan már. A szilveszter lényege éppen az, hogy mindenhol, mindig ugyanolyan.

Boldog, menő új évet kívánok!