Elképesztő akció-sci-fi-t álmodtam már megint. Volt benne minden: kamion üldözte a fellszállni próbáló utasszállító repülőgépet - ami egyben űrhajó is volt, azzal menekültünk volna el a végét járó Földről - ezért egy haver a limuzinjával megpróbálta leszorítani a kamiont. Volt benne közelharc, csaj-fight, tehát én kardoztam valami csajok ellen, akik kihívtak, hogy na most öljük meg egymást, dobott az egyik nekem egy kardot, és olyan bénán dobta, hogyha elkapom, a pengére markolok rá. Jessz. Tehát felvettem, és kiálltam ellene, és az volt a ciki, hogy amikor a kardjaink pengéi összeértek, akkor is sebek keletkeztek RAJTUNK, tehát ha összekonccant, éreztem, hogy karcol valami az arcomon. Szóval ilyen elátkozott kard volt. Mint ami a sötételf-krónikákban van. Na mindegy, szóval az első csaj béna volt, próbáltam kerülni a pengéjét, és utat találtam a nyakánál, valamiért akkor már két kardom volt, és kétoldalról egy kellemes szögben felnyársaltam gégetájon. Az ellenség emberei várták, hogy készen legyünk a harccal, talán biztosra mentek, hogy nyernek, mert egyáltalán nem figyeltek ránk, valami asztalnál laptopoztak vagy írogattak. Ezért a felnyársalt némbert fogtam a kardnál fogva, az ablakhoz emeltem, és lecsúsztattam a kardomról, hogy aztán a belső udvar betonján, 2 emelet zuhanás után véres tócsává váljon. Rámjött egy másik csaj, az meg szerintem vak volt, mert a pengéim hangja után ment, és a csoszogásom után fordult mindig. De őt is felszúrtam hasonlóképpen, de lehet hogy tüdőtájékon. Vagy inkább először ott, aztán nyakon, hogy ne tudjon pofázni a főnökének. Őt is kidobtam az ablakon, aztán ebben az emeleti szobában zajlottak még események. A lényeg az volt, hogy el kellett innen húznunk, mert sok volt az ellenség, és amúgy is, a világ hamarosan felrobban, vagy eluralkodik rajta valami ördögi, amit már nem tudunk visszaszorítani. Na most. Hát lehet hogy én ezt csak most találtam ki álmomban, de én arra alapoztam az elkövetkezendő sztorit, hogy volt egy South Park rész, amiben volt egy olyan tény megemlítve, hogy az utolsó ember a világon Michael Jackson. Tehát ő az aki egy ilyen apokalipszis után túléli az emberiséget. Nos, az én sztorimban is ez történt, hogy Jacko megjelent a csapatunk egy tagjával, mivel ő elhozta, hogy beteljesedjen a South Park jóslat. ( XD ) Amúgy meg nem volt olyan aszott és gázos, mint amilyen Jacko valójában, és még magyarul is beszélt, és jófej is volt :D Tehát valahogy legyűrtük az ellent, és már csak a repülőgépet kellett valahogy elintézni. Valamelyik társam telefonokat intézett, mintha csak betelefonáltunk volna a Mátrixban az operátornak, hogy küldjön egy repülőt. Nagy, kék-fehér mintás sugárhajtású gurult be a gyártelep-méretű belsőudvarba, és az erkélyen gyülekező emberek elkezdtek aggódni az el-eltűnedező társaink miatt. Pl. dobos kollegám a suliból, végszóra megjelent az udvaron, lehet hogy ő még intézte az ellent valahol. Mindenesetre a hajában elöl volt egy fényes fémcsat :) És nagyon humor volt. Néhányan sopánkodtak, hogy most hogy ereszkedünk le az erkélyről, de nem is volt olyan vészes megmászni azt a 2 emeletet, a régi építésű háznál sok volt a fríz és a párkány, és a kovácsoltvas szirszarok, tehát simán le lehetett ereszkedni. Itt jött az az üldözéses rész, hogy a kamion bezavart a repülőnek, és limuzinnal ment egy társunk utána. Mi meg rohangáltunk fel-alá, én legalábbis tutira futottam a limuzin után. Egy pillanatra felvettem a sebességét, és a nyitott ablakon beugrottam az anyósülésre. A volánnál Jason Statham barátunk ült ( :D ) és úgy láttam, annyira a helyzet magaslatán áll, hogy közben még regényt olvasni sem zavartatja magát! :o Próbálta leszorítani a kamiont, de mintha a kocsi gondolkodna és irányítana helyette. No de ez nem volt baj. És innentől kezdve már elkezdtem vergődni az ágyamban, mivel valszeg kialudtam magam, mert visszaaludni képtelen voltam.

És most, ahogy felkeltem, egy dallam ment a fejemben, persze basszusgitárra való, megpróbáltam leírni, de nem tudtam :D Inkább fel kellett volna dúdolni mp3-ban. Mindegy, úgyis nagyon hasonlít más zenékre.

Apropó zene. Aki nem volt tegnap a koncertünkön, az sajnálhatja, mert jó volt. Aki meg sajnálja, mert nem is tudta, az szóljon, és leközelebb majd neki is leadom a drótot, ha zenélés van.