Nos, ma háromnegyed 6-kor keltem, és rohantam is rögtön melóba, ezért nem tudtam idáig még leírni az álmomat. Sőt, nem is jutott eszembe, hogy mi volt, csak már mikor beértem a melóhelyre. De azért most írok róla. Két részből állt, nem tudom melyik volt előbb. A bizarr-vicceset most nem részletezem, túlságosan is nem rám jellemző :D A másik rész egy hatalmas gyárépületben játszódott, estefelé, valami főnöki iroda előtt álltunk néhányan. Egyikőjük V. - akit eddig is nagyon jó pasinak tartottam, annak ellenére, hogy első ránézésre fura és talán ijesztő, eszméletlen jó kisugárzása van, egyszerűen imádnivaló. Na mindegy, szóval V. és még valami másik srác volt ott velem, nekik voltak méheik, és mutogatták, mennyire ártalmatlanok. Valószínűleg én rontottam el ezt a dolgot azzal, hogy nem maradtam nyugton, és a hirtelen mozdulatok miatt jól rám támadtak a rovarok... 3 helyen is megcsíptek, a tarkómon, a tenyeremen, meg még valahol. Erre V. sem számított, tökéletesen megbízott a méheiben, és megzavarodott ő is a hirtelen támadástól. Méhek már nem voltak, csak csípések, és V. próbált elsősegélyt nyújtani, már amennyit ebben a helyzetben lehet... Vigasztalt, meg talán megsimogatta a fájó részeket, és nagyon röstellte magát. Én talán még pityeregtem is, mert elég rosszul érintett ez az élmény. Szegény V, annyira sajnálta. Én meg csak álltam, dörzsöltem a fájó részeimet, néztem magam elé. Aztán V.-re néztem, elmosolyodtam, és megöleltem. Szegény úgy örült ennek, ebből tudhatta, hogy nincs harag. Aztán még meg is pusziltam. Mert olyan aranyos, ő maga, meg ahogy törődik velem. Örültünk egymásnak egy ideig, aztán elengedtük egymást, de hamarosan újabb ölelés következett, újabb puszilkodással. Megismélteltük, mert az előző is jó volt. Aztán véletlenül nem találtuk meg az irányát a pusziadásnak, és összeért a szájunk, de nagyon fura volt, olyan őszes kefebajsza volt, mint Scatman John-nak. És természetesen rémesen zavarba jöttem, mert hiszen neki menyasszonya van... Akkor kicsit ki is ábrándultam, de mindenesetre ezt leszámítva kellemes melegséget éreztem belül. Jó volt, hogy még egy emberről tudok, aki szeret engem.
Szóval ma amikor reggel a melóhelyen ez bevillant, ezt mondtam magamban: "Áháá... Szóval a V. Remek!"
Amúgy egyébként ez az álombeli személyiségkép nem üt el nagyon V. valós emberi lényétől. Nagyon kedves aranyos imádnivaló. :)